Dukko

2016. február 1. hétfő, 22:40

Hatvan éves volt a Fiat 600 - Egérfogó

Az új 600-as jelű kisautóval az Európa-szerte népszerű eredeti 500-as, a Topolino sikerét kellett felülmúlnia a Fiatnak. Nem volt könnyű feladat…

Ritka volt a nyitható tetős 600-as, de létezett. Az első széria nagyon díszes kivitelezést kapott, később elmaradt a fehér szegélyes gumi és a sárvédőre tett csepplámpa is

A harmincas évek közepén bemutatott és közel két évtizedig árusított Fiat 500 – közismertebb nevén az olaszul kisegeret jelentő Topolino – tervei úgy készültek, hogy lekicsinyítettek egy nagyobb típust, mert ez akkoriban bevett szokás volt az olcsó népautóknál. A mérnöki munkát Dante Giacosa irányította, aki évtizedeken át főmérnökként dolgozott a vállalatnál, így nem meglepetés, hogy a három modellszériát (500A, 500B, 500C) megélő Topolino utódját, a 600-ast is ő álmodta meg.

Puritán, mégis esztétikus, színes belső. Hátra üléshajtással lehetett bejutni, a csomagoknak elöl 300, hátul 120 l hely jutott – ez együtt ma sem kevés

Itt rögtön tisztázható az a téves elmélet, miszerint az 1955-ben, Genfben bemutatott 600-as helyett a két évvel később piacra dobott és a kocka 126-os megjelenéséig életben tartott, nyitható tetős Nuova 500 váltotta a Topolinót. A harmincas évekhez képest a járműtechnika sokat fejlődött, ám Giacosa ismerős problémákkal találta magát szembe.

Egyszerű technika, jól látható az elöl keresztbe tett laprugó. A négyhengeres motor sokkal finomabban járt, mint az 500-as és a későbbi 126-os kéthengerese

Tíz évvel a második világháború után az európai családok nem dúskáltak a pénzben, a gyárak pedig a nyersanyagban, az autó inkább volt luxuscikk, mint a hétköznapi élet nélkülözhetetlen eszköze, így ismét olcsó, könnyen fenntartható, az apró méretei ellenére négy személynek elegendő helyet kínáló, fürge kiskocsira volt igény.

Normál ajtós 600 D – ebben a formában ismertük a Zastava 750-est, amit szintén árult a Merkur. A jugó verzió népszerű volt itthon, többek között Gobbi Hildának is volt ilyen autója

A 600-as valóban pici lett, tengelytávja csupán 2000 mm, az önhordó karosszéria hossza 3215, szélessége 1380, magassága 1405 mm. Üresen 560 kg-ot nyomott, az ajtók hátrafelé nyíltak. Később ezt általánosan balesetveszélyesnek nyilvánították, könnyű volt a kocsiból kizuhanni, ezért a gyáraknak változtatni kellett, a 600-as 1964-ben kapott normál ajtókat. Az 500-assal ellentétben a tetőt alapból nem vágták ki, de létezett szellős kiadás is.

Ghia tervezésű és kivitelezésű Fiat 600 Jolly strandautó egyedi tetővel és nádfonatú ülésekkel. Gazdagoknak készült, de nem kapkodtak érte, egy-egy példány ma is drágán szerezhető meg

Giacosa minden helyet ki akart használni, ezért farmotor mellett döntött. Akárcsak a Topolinónál, soros négyhengeres, vízhűtéses, Weber karburátoros gép hajtotta a hátsó kerekeket, a négyfokozatú kéziváltóban csak az első gang nem volt szinkronos, az elektromos rendszer kezdettől 12 V-os. Kétféle öntöttvas blokkos, aluhengerfejes, felülszelepelt (OHV) motor létezett, az első szériánál 633 köbcentivel és 23 LE-vel (4600/perc), amellyel 95-100 km/h-s sebességre tudott gyorsítani a Fiat.

Fiat 600 Multipla – 320 mm-rel volt hosszabb a karosszéria, az első utas és a vezető az első tengelyen ült, mögöttük még 2+2 ülésnek maradt hely. Népszerű volt taxiként

1960-ban komolyabb frissítést kapott a típus, innentől 600 D-nek hívták, a 767 köbcentisre hizlalt erőforrás 26 LE-t tudott, a végsebesség 110-115 km/h-ra szaladt fel. A felfüggesztés nem változott, a 600 D alatt is a kezdetektől ismert független, elöl háromszög lengőkaros, kereszt-laprugós, hátul tekercsrugós megoldás dolgozott, hidraulikus, teleszkópos lengéscsillapítókkal, minden keréknél hidraulikus működtetésű dobfékkel. Újdonságot a mechanikus rögzítőfék mutatott, ez eleinte a váltótengelyre, a 600 D-nél viszont a hátsó kerekekre hatott.

Sok egyedi vagy kisszériás autó készült 600-as alapra, ez egy utcai Abarth 750-ből épített 1956-os Viotti-féle Coupe

Carlo Abarth műhelye ütőképes versenyautókat faragott a 600-asból, az Abarth 850 TC vagy a kinézetre is vad Abarth 1000 TC komoly eredményeket ért el a pályákon, akárcsak a sima 600/600 D a világpiacon. Olaszországon kívül, kisebb módosításokkal gyártották Németországban (NSU/Neckar), Spanyolországban (Seat), Jugoszláviában (Zastava) és Dél-Amerikában (Argentina, Chile), az összmennyiség megközelíti az ötmillió autót, ennek több mint a fele olasz gyártmány.

Igazi méregzsák az Abarth 850 TC: versenyhomológ bukócső, magnézium felnik, elöl a nagy téglalap az olajhűtő. Ennél még durvább volt az 1000 TC…

A 600-as zseniális mutánsa a 2200 mm-re növelt tengelytávú, hatszemélyes Multipla, amely az első mini egyterűnek tekinthető – Olaszországban rengeteg zöld/fekete taxi futott belőle.