Technikum

2015. augusztus 26. szerda, 04:45

Sofőrképzés a múlt században - Úrvezetők

Az első autósiskolákban szinte kizárólag a vezetést oktatták, a műszaki ismeretek nem számítottak – ezen a helytelen gyakorlaton változtatva 1912-ben állami felügyelet alá került a hazai járművezető-képzés.

Korabeli hirdetés – az Ungár „soffőriskola” munkalehetőséget is próbált szerezni az újdonsült járművezetőknek. A Karpfenstein utca a mai Karácsony Sándor utca a VIII. kerületben

Az automobilizmus hajnalán nem léteztek olyan szakmák, mint járműszerelő vagy járművezető oktató. Az „automobilipari szakmunkások” autodidakta módon, önképzéssel szereztek tudást, javítással olyan specialisták foglalkoztak, mint a műegyetemi műhelyfőnök Csonka János, Szám Géza, vagy az ország első motorkerékpár-építő vállalkozását jegyző Dedics Ferenc. Akiket érdekeltek a gépek, 1903-tól a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum által indított gázmotorkezelői tanfolyamon vehettek részt – itt nem volt önálló tantárgy az automobil, de a belsőégésű motorokkal kapcsolatban alapismeretekre tehettek szert.

Ford Model T a Városligetben – a sofőröket öltözékükről is fel lehetett ismerni, a nyitott karosszériák korában elkelt a sapka, a szemüveg (fotó: Fortepan)

Az autózás fejlődésével (márkaimportőrök megjelenése, garázsvállalatok létesülése, javítóipar kiszélesedése) gyors megoldást kellett találni a vezetőképzésére, de ez nem sikerült. A Posta, mint kezdetek óta élenjáró hazai automobilüzemeltető, saját nevelésű remek szakembergárdát tudhatott magáénak: akkoriban a sofőröknek szinte az utolsó csavarig ismerni és javítani kellett a járműveket. Az úrvezetők képzése viszont sokkal alacsonyabb színvonalon kezdődött, eleinte maguk a kereskedelmi cégek próbálkoztak az oktatással, de ezt a szerepet hamar átvette tőlük a magánszektor. Az első autósiskolák tanfolyamain kizárólag a vezetésre koncentráltak, a műszaki ismeretek oktatásánál komoly hiányosságok mutatkoztak, ráadásul a közelgő első világháború miatt felgyorsultak az események – minél több járművet vezetni tudó emberre volt szükség.

Kikötötték a férfiak jelentkezését a sofőrképzésben, így talán harisnyát reklámoz a motortérben tevékenykedő hölgy, mert a volán mögé hivatalosan nem ülhetett. Szaúd-Arábiában még ma sem vezethetnek autót a nők… (fotó: Fortepan)

1912-ben a Belügyminisztérium állami hatály alá vonta a sofőrképzést, az iskola az akkori X. kerületben, a Százados úton működött, felszerelését az Országos Automobil Szakértő Bizottság biztosította, ami rövid időn belül magába foglalt hat személy- és egy teherautót is. 1918-ig folyt a képzés, több mint fél ezren szereztek itt jogosítványt, majd a háború utáni állapotok lehetetlenné tették a munkát. 1922-től, már a Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörében indult újra a képzés, évente 400-500 jelentkezővel kalkuláltak, tíz turnusra lebontva. A központ a Magyar Királyi Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet (MKTAI) épületébe került, ahol 552 négyzetméteren 250 fős hallgatói termet, hatállásos garázst, gyakorlati műhelyt (20-25 fő), kovács- és gépműhelyt, olaj- és anyagraktárt, valamint szociális helyiségeket alakítottak ki. A berendezések egy részét a Százados útról hozták át.

Defekt. Kereket cserélni, gumit javítani az egyszerűbb feladatok közé tartozott, a járművezetőknek mindenhez kellett érteni (fotó: Fortepan)

A minisztérium 1923-ra átdolgozta a korábbi Szervezeti Szabályzatot, amely 55 pontból állt. Az igazgató, egyben a műhelyfőnök Ordódy János tanácsos, az MKTAI igazgatója volt, a tanároktól megkövetelték a gépészmérnöki, vagy a jogi diplomát és autógyárosokat, autókereskedőket nem nevezhetett ki a minisztérium ilyen állásra, pozícióra (az alkalmazottakat sem). A térítés kötelező volt, aki időközben kilépett, nem kaphatta vissza a beiratkozás és a tanfolyam díját. Már a jelentkezés komoly procedúrát jelentett, rendes férfi hallgatóknál megkövetelték a betöltött 18. évet, a népiskolát, a feddhetetlen erkölcsöt, az államhűséget és a testi egészséget, rendkívüli hallgatóknál a 16. évet – utóbbiak vizsgát idő előtt nem tehettek, de azok is ide tartoztak, akiket csak a tanfolyam egy-egy része érdekelt, nem a járművezetés.

Hopp, kinek van elsőbbsége? A jogi ismeretek témakörben közölték a hallgatókkal az útrendészeti szabályokat (fotó: Fortepan)

Hopp, kinek van elsőbbsége? A jogi ismeretek témakörben közölték a hallgatókkal az útrendészeti szabályokat. A motorkerékpár Royal Enfield, az autó Hispano Suiza (fotó: Fortepan)

A beiratkozás, a tandíj és a vizsgadíj 160, a műhelygyakorlat 25, a vezetési gyakorlat 120, a rendőrségen tett vizsga a jogosítványért 13,60 pengő (rendkívüli hallgatóknál összesen 30 pengő) költséget jelentett. Az 55. szabályzati pont a tanterv részleteit fektette le, a képzés az alábbiak szerint alakult. Műszaki előadások – automobil története, motorok működése, gyújtás, hűtés, erőátvitel, alváz, karosszéria, vezetés műszaki elmélete. Műhelygyakorlatok – fémipari alapismeretek (kovácsolás, hegesztés, edzés, fúrás, menetvágás, köszörülés), járművek szerkezete, műszaki hibák felismerése és elhárítása. Jogi ismeretek – közigazgatás, útrendészet, nemzetközi szabályok, térképolvasás és úthálózat ismeret. Járművezetői gyakorlatok – 10-12 napig alkalmanként 1 óra, kezdetben külterületen, majd forgalomban vezetés, különös tekintettel az emelkedőkre, a hidakra és manőverezésnél a tolatásra. A rátermett jelölt – ha nem bukott meg – a hatodik héten fejezhette be a tanfolyamot.