Szemafor alakú megálló a múzeum udvarán – akit érdekel, hogy kék helyett miért piros kör van a táblán, sajnos nem tudja meg, mert nincs kiírva, ahogy régi járatinformációs táblát sem tettek az oszlopra. Kár…

Mellékes a szöveg, de nagyon érdekes a fotó: már a második világháború után készült, mert a sor végén leghátul egy Mávag Tr 5 típus áll, de van még egy trambusz, a Rába harmincas évek végi típusa, illetve további két Mávag jármű, becenevükön egy-egy kis Harcsa és Koporsó

Egy régi üveges szekrényben láthatók az 1910-es, 1920-as években közlekedő budapesti autóbuszok modelljei, köztük a Kistarcsai Gépgyár benzines kocsija és az emeletes, villanyüzemű Austro Daimler is

Mávag buszok csoportja. Alul balra jól látható, hogy a fekete motorsátor miatt lett a típus beceneve Koporsó, jobbra pedig egy átalakított sínautóbusz – a háborús gumihiány miatt több kocsit is átalakítottak, ezek a villamosok pályáján közlekedtek. Felül a háromtengelyes Mávag NI 56, balra egy nem éppen jól sikerült Rába Tr 3,5 kicsinyítés

Dupla öröm, fele élvezet: két Rába Tr 3,5 ugyanabban a vitrinben – a valóságban ez volt az utolsó benzinmotoros típus. Ilyen kis kocsik jártak a Kossuth hídon, miután Budán súlyos baleset történt és a gyengének kikiáltott fék miatt a Rábákat levették a hegyi vonalakról. Balra alul egy Ikarus 30-asból átalakított pótkocsi – az első szerelvény 1955-ben ment Budapesten, de az ötlet hosszú távon nem vált be. Bezzeg a trolinál…

Kakukktojás a “panorámás” Ikarus 260, nem ebben a vitrinben lenne a helye. Az Ikarus 30 sosem vontatott pótkocsit, a mögé tett ÁMG (amelynek troli kivitelét a Retro Mobilban bemutattuk) így kissé téves látszatot kelt. Ellenben a selejtezett 30-asokból a Fővárosi Autóbuszüzem készített pótkocsikat. Hátul takarásban egy Garant műhelykocsi

Ikarus 556 és csuklós 180 – ha az elején van hozzájuk megfelelő teljesítményű és megbízható erőforrás, sokkal sikeresebbek lehettek volna. Szellemes ötlet: a viszonylatjelző tábla nem a megállókat, hanem a legfontosabb budapesti autóbusz típusokat sorolja fel kronológiai sorrendben

Ez az egyetlen vitrin, ahol valami érdekes sztori is kiderül. A Fővárosi Autóbuszüzemnél 1960-ban, házon belül megépített csuklós busz három mérnök elképzelésén alapult, a részben selejtből újjáépített kocsikat később szalagon “gyártották”, az utolsó mohikánokat az 1970-es évek első felében selejtezték, amikor elkezdődött az Ikarus 280 típus rendszeresítése. A csuklószerkezetnél lévő harmonikához az egyik mérnök, Színi Béla tangóharmonikája adta az ötletet – gondolták volna?

Ez a kiállítás legérdekesebb tárgya, ráadásul az Ikarus 200 alkatrészekből épített szimulátort ki is lehet próbálni. A falon látható rajzon minden műszernek, kapcsolónak megvan az elnevezése, funkciója, a készítők még az “utastájékoztató rendszer” mikrofonjáról sem feledkeztek el

Vélhetően egy buszsofőrt (gépjárművezetőt) szerettek volna bemutatni az egyenruhába öltöztetett, komor arckifejezésével a kiállítás hangulatát tükröző bábuval. Hogy miért ül maga elé meredő tekintettel egy üres asztalnál a sarokban, láthatóan teljesen értelmetlenül? Talán éppen a két forduló közötti pihenőidő eltöltését imitálja, de erről nincs tájékoztatás, csak a kiállítás készítőiről…