Technikum
Látogatás a Maybach gyárban - Nagyvizit
Petrovits Vidor a Maybachnál, avagy magyar szemmel a harmincas években virágkorát élő német luxusautógyár.

Motortervezés családon belül: Wilhelm és Karl Maybach 1909-ben alapította a közös vállalkozást, a Maybach-Motorenbau GmbH-t
A Boden-tó parti Friedrichshafent nem véletlenül nevezték a Maybach városának, hiszen a térség XX. századi felvirágzása az iparvállalatnak volt köszönhető. A maga nemében birodalomról volt szó, hiszen az automobilok, a Zeppelin léghajók mellett többféle erőforrásokat, külön üzemben fogaskerekeket (ZF), és komplett repülőgépeket (Dornier) is gyártottak. Mivel Németországot az első világháború után ipari korlátozás sújtotta, a konszernhez tartozó utóbbi vállalat a tópart túloldalán, Svájcban termelt – sikeres típusa volt a csónaktestű DO-X repülőgép.

Friedrichshafen nevezetességei közös fotón: a Maybach-Motorenbau GmbH bejárata, miközben a telep felett kecsesen szeli a levegőt egy Zeppelin léghajó
A Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) titkára, Petrovits Vidor 1930-ban, a Nemzetközi Autóklubok Szövetsége (AIACR) londoni és párizsi ülésein vett részt, és hazafelé tartva látogatta meg a Maybachot. Nem ismeretlenül toppant be, az autómárka kelet-európai képviselője, Simó Sándor a Párizsi Autószalonon már bemutatta őt Bernhard vezérigazgatónak, ő pedig dr. Eckenernek, a Zeppelin vezetőjének. A titkár szerette volna, hogy a következő esztendőben, a tavaszi budapesti autós csillagtúra és kiállítási hét során egy Zeppelin léghajó a magyar fővárosba érkezzen látványosságként, továbbá autós ötletei is akadtak.
A tárgyalások sikerrel zárultak, jöhetett a léghajó, a vezérigazgató pedig rábólintott, hogy a számukra biztosított standon két Maybach luxuskocsi pompázzon, ráadásul az egyik magyarországi műhelyben készült karosszériával! Az autókon felül egy 12 hengeres, 70-80 km/h átlagtempóval közlekedő távolsági autóbuszokhoz fejlesztett motor, egy Zeppelin motor, valamint egy „gyorsmenet-váltómű” is helyet kapott.

Maybach SW 38 Pullmann Landaulet, 3,68 m-es tengelytávval, 6 vagy 7 férőhellyel. A rajz 1938-ban, egy színes katalógusban jelent meg
Petrovits Vidor a látogatása során Maybach-tulajdonú, a Boden-tó partján álló szállodában lakott, és közlekedését segítve autót biztosítottak számára. Ennek típusáról nincs feljegyzés, de a titkár az úti leírásában megjegyezte, hogy a városban járva többször is látta a dr. Eckener használatában álló fehér Maybachot, valamint módjában állt a gyár luxusmodelljei közül a legimpozánsabb, hatüléses limuzint kipróbálni. Mivel 200 lóerőt említ, ez a DS8 típust egyértelműsíti, melyet 8,0 l-es, 200 LE-s V12-es hajtott, akár 170 km/h feletti tempóval. (Ugyanilyen erőforrás található a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdonában lévő, Spohn karosszériás DS8-ban is.)

Két DS7 „Zeppelin” Cabriolet, háttérben egy léghajó hangár. A motor V12-es, de szerényebb a DS8-asnénál: 7,0 l-es, 150 LE-s. A Zeppelin hivatalosan nem volt a luxusautók típusneve, de jót tett a presztízsnek, így a felirat ott díszelgett a fényszórók között
Petrovits kiemelte, 150-nel suhanni ezzel olyan érzés, mint másik kocsival erőlködés nélkül, 80-nal poroszkálni. Nem hiába ez a 2,8 tonnás óriás a legdrágább német automobil, az ára meghaladja a 31 ezer márkát – ennyiért szép családi házat lehet venni. A vezetőnek könnyű dolga van, a szokásos módon csak a hátramenetet, és az előremenetet kell kiválasztani, a sebességek pedig kis karral kapcsolhatók, amit a kormányhoz szereltek. Az emelkedőket egyébként meg sem érzi az erős motor.

Csepel, a Weiss Manfréd gyár repülőtere, 1931: megérkezett a Graf Zeppelin léghajó! (fotó: Fortepan)
Évente nagyjából 300 luxusautót szerelnek össze Friedrichshafenben, igazi ritkaságok ezek a műremeknek beillő gépek, így külön öröm, hogy a budapesti csillagtúrán két Maybach is rajthoz áll, és az egyik volánjánál Herr Schoppinger, a gyár főpilótája ül majd. A titkár az autógyár mellett a Zeppelin üzemet is megtekintette, és szerencséje volt közelről végignézni egy felszállást: a szivartestű léghajó éppen Chemnitzbe tartott. A levegőbe emelkedés alig 3 percet vett igénybe, és amint megtudtam, a leszállás sem tart hosszabban. – írta egy korabeli autóslapban közölt nyilatkozatában.

Csónaktestével és különleges motorelhelyezésével (2×6 db Curtiss V12-es!!!) ma is meghökkentő a Dornier DO-X. Szárnyfesztávja 48, magassága 10,25 m, maximális felszálló súlya 56 tonna, utazási sebessége 175 km/h
A német Motorvision kisfilmje a Maybach Zeppelinről.
Hozzászólások
Friss anyagok

A főbb témák: Renault Vivastella, Mávaut hotelbusz, Harley-Davidson Servicecar,...

Ha szeretne részt venni a hévízi eseményen, innen letölthető...

A De Agostini 1:8 méretarányú modelljén többek között mozognak...

Átadták a 2016-ban vásárolt, majd restaurált Ikarus 66-ost, amely...

Komoly mérföldkőhöz érkezett Európa egyik legrégebbi autógyára, a Skoda.