Menetszél

2015. április 2. csütörtök, 12:27

Fiat Campagnola AR55 (1958) - Avanti popolo...

A híres amerikai Willys Jeep olasz rokonának egy pályázat győzteseként indult a karrierje. Kipróbáltunk egy hazai példányt.

A bal első sárvédőn látható a sötétzölden világító harci reflektor. A szélvédő előredönthető, a géptetőn lévő kapcsokkal lehet rögzíteni

A negyvenes évek végén az olasz kormány tendert írt ki harcászati célokra is alkalmas könnyű terepjáróra. A Fiat a Topolino (500), a későbbi 600-as és a Nuova 500-as atyját, az addigra már házon belül legendává vált Dante Giacosát bízta meg a pályamű elkészítésével, ami versenyképes ajánlati árával győzött is az Alfával szemben. A Fiat Campagnolát 1951-ben, Bariban, a Fiera del Levante kiállításon mutatták be, orrában 1,9 l-es, 53 LE-s motorral, és rögtön reklámtúrára is küldték: két sofőrrel 11 nap alatt minden baj nélkül átszelték vele Afrikát, Algériától egészen Fokvárosig.

A kijelzők sebességet, olajnyomást és benzinszintet mutatnak. A kardánalagút felett a fűtőtest, ajtaját becsukva a szélvédőt melegíti. Az ablaktörlők külön kapcsolhatók

A Fiat már 1951-ben elkezdte az összeszerelést (1952-ben az Alfa Romeo Matta nevű gépe is gyártásba került), a civil változat után megjelent az AR51 (Autovettura da Ricognizione: felderítő gépjármű) katonai kivitel is. Az állandó hátsókerékhajtás mellett kapcsolható elsőkerékhajtása, hátsó differenciálzárja és felezője is van, ezekkel majdhogynem bármilyen terepen átmegy. Olasz katonák történetei szólnak arról, ha elakadni készült, egyesben, felezővel és behúzott kézigázzal komótosan ki lehetett szállni, és mellette lépdelve tolni. A gyári adatok szerint hajmeresztő meredélyeken is felcaplat, és 40 fokos dőlésnél sem borul fel.

Az 1,9-es motort nem kellett megbontani, folyadékcsere után kifogástalanul dolgozik. 1953-tól szintén 1,9 l-es, 40 LE-s dízellel is gyártották

Aszfalton is jól alakít, 100 km/óra a végsebessége, átlagfogyasztása pedig mindössze 12 l/100 km. 1955-től erősebb, 63 LE-s motorral szerelték, a 1958-as évjáratú AR55-ösünket is már ez viszi. Tulajdonosa hat éve itthon vásárolta, kiváló állapotban. A beragadt hátsófék-munkahengerek cseréjén kívül mást javítani nem kellett, motorja, váltója kifogástalanul működik. Az esztétikai rendbetételen volt a hangsúly, a trepnik apró rozsdásodásait gyerekjáték volt helyrehozni, a kasztni csiszolása közben azonban előjöttek a több rétegben felvitt korábbi színek. Végül megkapta az autentikus katonazöld fényezést, az ülések repedezett bőrhuzatát kidobták, akárcsak az elöregedett elektromos kábeleket.

A futómű védi a kipufogódobot, az eredeti hátsó lámpákat

Az újrahuzalozáskor derült ki, mire is szolgál a műszerfali ezüstös színű cső: térképolvasó! Mélyvörös színnel világít, koromsötétben, harci körülmények között, ahol nem tanácsos nagyon világítani, jól látható vele a térkép. Az egyszerű felépítésű gépben a fűtés az egyedüli luxuskellék, minden eleme fogóval és csavarhúzóval javítható. Vezetése komoly férfimunka, a nagy volánhoz emberes muszklik kellenek, a pedálok katonásak, a váltókar nehéz. Sem hegyet mászni, sem dagonyázni nem vittük, betonon poroszkáltunk vele, kőkemény futóműve így is kényelmetlen és pattogós volt, kapaszkodni – jobb híján – a kormányba, valamint az anyósülés előtti fogantyúba lehet.

Az ételhordó korhű, de nem az autó tartozéka. Kényelmetlenek a vékony húsú ülések

A menetzaj óriási, a motor és a szél is hangos, mondjunk le a kellemes csevegésről. A váltó rövid, a motor nyomatékos, negyedikben akár 30 km/óráig is lassíthatunk, csuklás nélkül húz fel a szerkezet, nagy teherrel is. A négy dobfék a pedál erős taposásával meglepően gyorsan állítja meg az 1,3 tonnát. A Campagnolát az olasz hadsereg és a csendőrség (Carabinieri) is rendszeresítette, a felfrissített második sorozatot sokáig, 1987-ig gyártották. A Jugoszláv Néphadsereg már az ötvenes évektől licenc alapján összerakott Zastava-Campagnolákat használt.