Technikum

2013. augusztus 20. kedd, 13:13

Dutra szállító- és rakodógépek - Föld, munka, gép

A dömper alapmodell után ötletes forgó- és önrakodóval bővítette gépcsaládját a Vörös Csillag Traktorgyár.

A Hofherr Mátyás és Schrantz János által 1881-ben, Bécsben létrehozott, az alapítók nevét viselő mezőgazdasági gépgyár 1900-ban költözött végleges helyére, Kispestre. A létesítmény nem sokkal később, egy angol partner betársulásának köszönhetően a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyár Művek Rt. – a traktorokon HSCS rövidítéssel megjelenő – nevet vette fel. A vállalatot 1948-ban államosították, jogutódja a Vörös Csillag Traktorgyár lett.

Közös egységet alkotnak a fődarabok, a mellső futómű rugózását keresztben elhelyezett laprugó köteggel oldották meg

Az első ötéves terv építkezései rengeteg szállítójárművet igényeltek. A kispesti üzem mérnökei részben a Csepel D 350 tehergépkocsi fődarabjainak felhasználásával, 1950-ben kezdték el egy nagy teherbírású, 5-6 tonnával megrakva is mozgékony, jó terepjáró képességű, üzembiztos, szükség esetén olcsón javítható dömper tervezését. Az angol dumper és a traktor szavakból született Dutra márka DR-50 D típusa a körülményekhez képest modern felépítésű konstrukció volt: az alvázat gyakorlatilag a motor, a váltó és a rugózatlan hátsóhíd merev egysége alkotta. A 4 m hosszú, üresen 4,8 tonnás járművet 5,3 l-es, 50-60 LE-s, vízhűtéses, D413 jelű dízel erőforrás mozgatta, a Csepel tehergépkocsi motorjának módosított, ún. tartós teljesítményű változataként. A 3+1 sebességes váltó szorzóművel előre 6, hátra 2 (terep és országúti) fokozattal rendelkezett. A hátul 24 colos keréktárcsára szerelt 16 réteges, tömlős terepguminál a magyar ipar akkor nagyobbat nem gyártott.

Dutra DF – a csővázra feszített vászonfülke alatt nem volt meleg (a képen vászon nélkül), de legalább megvédte a vezetőt a széltől és az esőtől. Műszerfal a kormánytengelyen, de egyes változatoknál a motorsátorra erősítették fel a dobozt

A dömper különlegessége a függőleges kormánytengely körül 180 fokban, a vezető leszállása nélkül elforgatható ülés. A kétirányú vezethetőség – a dupla pedálokkal és kormánykerekekkel – gyorsította a munkavégzést. A megrakott járművel könnyen a célhoz manőverezett a vezető, egy kar meghúzásával kiürítette a rugóerő-tárolós elven működő, 3,5 köbméteres, csilleszerű acélputtonyt, majd félköríves mozdulattal szempillantás alatt az ellenkező irányba lendült át. Elindult, majd hirtelen lefékezett: ekkor a puttony tehetetlensége folytán visszabillent, és kattant a rögzítő retesz – ennyi, jöhetett a következő forduló.

Ebben a lemezfülkés dömperben már nem volt forgatható a vezetőülés. Az üzemanyagtartályra pótülést szereltek

A Vörös Csillag Traktorgyárban 1954-ben jött létre a Kísérleti Üzem, és a DR-50 jó alap volt a továbbfejlesztéshez. Az önrakodó tulajdonképpen megmaradt dömpernek, de hidraulikusan működtetett homlokrakodójával egymaga elvégezte a munkát. Akár egy dózer, „nekifutott” az anyaghalomnak, majd a teli kanalat a puttony fölé emelve ürített – 4-5 markolás után indulhatott is.

Dömperalapra épült az ötletes forgórakodó, a különféle adapterekkel többféle célra is használhatták ugyanazt a Dutra forgórakodót. Erre is a Cordatic gumigyár legnagyobb méretű abroncsát szerelték a hátsó tengelynél

A forgórakodónál már eltávolították a puttonyt, a helyére pedig multifunkcionális, szintén hidraulikus vezérlésű kart szerkesztettek – érdekesség, hogy 1960-ban a Fővárosi Autóbuszüzem a forgórakodó golyóskoszorúját használta fel a csuklós autóbusz kialakításakor. A maximum 3,6 m magasra emelni képes, 240 fokos munkatartományban dolgozó szerkezetet többféle adapterrel, többek között daruhoroggal, villás emelővel vagy markoló kanállal lehetett ellátni.

Dolgozik az önrakodó. A kanál hátlapja emelés után alulra került, ezt nyitva zúdult az anyag a puttonyba. Egy ügyes kezelő 5 perc alatt végezhetett a rakodással

A próbák után a dömperek szériagyártása 1951-ben kezdődött, és elsőként a metróépítkezéseken használták őket. 1962-ben hagyta el a kispesti üzemet a 10000. példány – e mennyiségből 3 ezer magyar, 7 ezer külföldi felhasználóhoz került, az exportkiviteleknél Dutra helyett MÖGÜRT felirattal. DR-50 DF jelzéssel vászon-, illetve lemezfülkével is készültek, a forgórakodót a ’60-as években korszerűbb változatban (Dutra 3500 Frak B1 és B2) is piacra dobták. A Vörös Csillag Traktorgyárat 1973-ban a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz csatolták, majd 1975-ben megszüntették, lezárva ezzel a sikeres Dutra-korszakot.