Serleg

2013. július 7. vasárnap, 13:31

Köztisztasági Múzeum, Budapest - Utcaseprű

Régi kukásautók, locsolók, seprő- és útfenntartó gépek – érdekes látnivalókban nincs hiány a Köztisztasági Múzeumban.

1600 literes víztartállyal szerelt locsolószekér. Ilyen és ehhez hasonló lóvontatású, gravitációs szerkocsikkal az 1920-as évek végéig dolgoztak

A főváros vezetősége – fokozatosan háttérbe szorítva a magánszektort – 1895. július 25-én hagyta jóvá a Köztisztasági Hivatal létrehozását, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a millenniumi ünnepségek idejére Budapest a legszebb, legtisztább arcát mutathassa a vendégeknek.

1913-tól cseh Praha licence alapján gyártotta a győri Magyar Waggon és Gépgyár a Rába V-típust. Ez a fakerekű, tömör gumiabroncsos, 36 LE-s locsolójármű a 30-as években lett így átépítve, és a második világháborúig rótta az utcákat

Önműködő locsoló kocsiról már 1879-ben említést tettek a korabeli lapok – a lóvontatású szekéren elhelyezett tartályból hátul, csőrendszeren keresztül folyt a víz az útra – a gépesítés komolyabb hulláma azonban a századforduló utánra tehető. Kiemelve néhány tételt, az első seprőgépeket 1911-ben szerezték be, 1916-ban tíz gépkocsit vásároltak, a járművek karbantartását pedig az aradi MARTA gyár budapesti főműhelyében végezték.

5000 literes, szegecselt víztartály mögött ült a Rába gépkezelője, akit az időjárás viszontagságai ellen semmi nem védett. Régen bevett szokás volt a dohány rágása, majd utána a köpködés, ezért figyelmeztettek sok helyen (pl. villamosokon is) feliratok

1926/27-ben többek között 26 motoros és 165 lófogatú öntözőkocsi, 14 önjáró és 12 motor nélküli seprőgép, 3 géperejű és 48 lóvontatású hóeke dolgozott Budapesten, az első „kukák”, azaz a pormentes szemétgyűjtő gépkocsik 1929 őszén jelentek meg, MÁVAG-licence Mercedes-Benz alvázon.

Háromkerekű Krupp seprőgép 1926-ból. 24 LE-s benzinmotor mozgatta, a kardánhajtású kefe 2300 mm széles sávban tisztította az utat

A második világháború után 1400 fővel, közel ötmillió pengős állami támogatással indult újra a munka, ekkor 15 amerikai katonai vontatót, 15 pótkocsit, és 10 üzemanyag szállító tartálykocsit szereztek be – utóbbiakat locsolóknak alakították át. 1949 nyarán Fővárosi Köztisztasági (Községi) Vállalatra módosult az elnevezés, fél évvel később létrejött Nagy-Budapest, melynek peremkerületeiben még lovas kordélyokkal gyűjtötték a szemetet – e fogatokat az úgynevezett félpormentes gyűjtőtartállyal felszerelt Csepel D-350 tehergépkocsikkal kezdték kiváltani.

Csak a lóvontatást helyettesítette a 4 köbméteres gyűjtőtartállyal szerelt, 3,2 tonna teherbírású Csepel D-350, a házak elé kitett edények ürítését ennél is kézi erővel végezték. A ritka Csepel 130 átépítésekből sajnos egy példány sem maradt múzeumi célra

Ezeknél még kézi erővel történt a szemetesvödrök ürítése, ellenben a cseh Skoda 706 ROK típussal, amely az ötvenes évek második felében az akkori legkorszerűbb technikát jelentette. A vállalat házon belül is készített speciális járműveket, ilyenek voltak a Csepel 130 terepjáró alvázas, 85 LE-s, az utcák gépi takarítására tervezett seprőgépek.

Csúcstechnika az 50-es években: a Skoda 706 ROK „kuka” hátul gépi erővel emelte fel, és ürítette tartályába a szabványos, 110 literes edényeket, ahol nem csak tárolta, de a gazdaságosabb kihasználás miatt tömörítette is a hulladékot

1957 februárjától ismét Fővárosi Köztisztasági Hivatal lett a név – a városi szlengben a „főkefe” terjedt el –, megszűnt a lóvontatás és a vasútüzem, tíz évvel később pedig jelentősen kibővült a cég feladatköre. A Fővárosi Tanács rendelkezésére megalakult a komplex – útburkolati jelekkel, közlekedési táblákkal, hidak takarításával is foglalkozó – Útfelügyeleti és Karbantartási Osztály, 1978-ban pedig a Hivatallal összevonásra került az 1949-ben alapított Fővárosi Út- és Közműépítő Vállalat (FUKÉV).

1965-ben vásárolt, svéd gyártmányú VERRO City önjáró, önfelszedő seprőgép. Kezelőfülkéjét egy személyre méretezték, 1650 mm széles sávban takarított, teljesítménye óránként 20 000 négyzetméter volt. A vontatható Reis egység ugyanezen két jellemzője 2100 mm és 50 000 négyzetméter

A régi mondás szerint, aki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli – márpedig az intézményesített budapesti köztisztasági szolgálat idestova 120 esztendeje létezik. A korábbi vállalatok jogutódja, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. ezért a Hulladékhasznosító Mű telephelyén, a rákospalotai Mélyfúró utcában Köztisztasági Múzeumot létesített, amely régi járművekkel, korabeli eszközökkel, illetve gazdag archív képanyagra épülő installációval mutatja be az elmúlt évtizedek fejlődését.

Ezen a mindkét végén hangfogó tölcséres, kabinba vezetett rézcsövön keresztül tudott menetközben oda-vissza kommunikálni a locsolómunkás és a Rába vezetője

A múzeum nyilvánosan nem látogatható, bejelentkezés szükséges, érdeklődni a 06 (1) 305-2411-es telefonszámon lehet. Kedvcsinálónak egy kisfilm, ahol munka közben látható a Skoda 706 ROK.