Menetszél

Volkswagen Bogár 1200 (1954) - Amennyi kell

Több mint 21 millió példány, 65 éves pályafutás, nincs a Volkswagen első típusáéhoz fogható karrier az autóiparban. Ferdinand Porsche népautója a világ minden országába eljutott, a Bogár ma a kispénzű veteránosok szemében éppúgy kultikus tárgy, mint a nagy gyűjtőkében. Történetével, fejlesztésének, gyártásának állomásaival számtalan kötetet megtölthetnénk. Röviden: az 1930-as évek elején kitalálta a német vezetés, hogy politikai okokból is nagyon jól jönne egy olcsó népautó. Porsche neki is állt a munkának (utóbb kiderült, ehhez nem kis részben a magyar származású mérnök, Barényi Béla 1925-ös teveit vette alapul), és gyorsan több látványos prototípussal is kirukkolt. 1938-ra öltött végleges formát a Hitler által a náci propaganda fontos részeként KdF (Kraft durch Freude, azaz Örömből erő) névre keresztelt négykerekű, amit egy amerikai lapban már akkor „Bogárnak” becéztek. A sorozatgyártás nem indult el: nem készült el időben a wolfsburgi gyár, és kitört a világháború. A sorokon katonai kivitelek készültek, személyautó egészen 1945-ig csak nagyon kevés.

A britek irányította zónában lévő üzemben a háború után gyorsan elindult a termelés, a gyártás egészére jellemző volt, hogy a minél olcsóbb megvalósításra törekedtek, és ez a műszaki, kényelmi és biztonsági megoldásokban is visszaköszönt. Az első széria, azaz a „perecablakos” (az egyszerűség kedvéért két síküveg félből szabták ki az apró hátsó szélvédőt) szalagos működtetésű fékekkel lassított, nem volt teleszkópos lengéscsillapítása, négyfokozatú sebességváltóját nem szinkronizálták. Léghűtéses, hátra beépített, négyhengeres boxermotorja 1,1 l-es és 25 LE-s volt, amivel a 720 kilós kiskocsi elérhette a 100 km/órás tempót. A karosszériát elöl és hátul egyaránt független, torziósrugós futómű tartotta. A perecablakos után 1953-ban jött az oválablakos, elmaradt a hátsó üveg kettéosztása, sokat javult a kilátás, ekkorra már túl voltunk a félmilliomodik Bogáron. Főszereplőnk 1954-ből való, azaz oválablakos, ma már nem sok ilyen fut az utakon. Ebben az évben tornászták fel a motor méretét 1192 köbcentire, a kompressziót pedig 6,1:1-re, s a nagyobb szívószelepeknek is köszönhetően a teljesítményt 30 LE-re.

Ez az Ausztriából származó, eredetileg sötétzöld fényezésű Bogár látszólag jó állapotban volt, ám ahogy a lemezeit lebontották, kiderült, lesz vele bőven lakatosmunka. Szerencsére nem építették át, eredeti karos irányjelzői is ott ültek a B-oszlopok üregeiben, mindössze a mindennapi közlekedéshez felszerelt, (későbbi gépről való) első irányjelzők és hátsó lámpaburák szúrhatták az avatott bogarasok szemét. A tokodi Imola-Car műhelyében törekedtek az eredeti állapot megőrzésére, de néhány dolgot átalakítottak, az osztrák megrendelő kérésére. A napi használat miatt az egykörös főfékhengert kétkörösre cserélték, az első dobfékek helyére tárcsákat szereltek, és minimálisan lejjebb is ültették a karosszériát. A krómozott lökhárítók tetejére apró irányjelzőket csavaroztak, és vészvillogót is beépítettek (csak így kaphat műszakit Ausztriában), a karos irányjelzők is változatlanul működnek. Valamennyi módosítás úgy készült, hogy a teljesen eredeti állapot bármikor egyszerűen visszaállítható legyen.

A Bogár nem kényelméről és helykínálatáról híres. Elöl ketten csak vállal egymásnak feszülve férnek el, a hátsó lábtér is szűk. Szerencsére a kupolaszerű tető alatt van elég hely a fejeknek. Eleve nem rugózott túl jól, leültetve még fapadosabb. Kormányának holtjátéka sem kicsi, padlóból kinövő, egymás mellett szorosan álló pedáljait széles cipőben szinte lehetetlen kezelni. A minden porcikájában felújított 1,2-es szépen szól, az ennél a modellnél még egy csőben végződő kipufogón át jó hallgatni, ahogy a gázfröccsökre felélénkül a jellegzetes boxerhang. Az 58 éves autó azt szereti, ha lassan, nyugodt tempóval poroszkálnak vele, és a váltókarral sem szabad kapkodni, szinkron ide, szinkron oda, könnyen megreccsennek a fokozatok. Már városban is szépen elgurul negyedikben, fordulóköre nagyon kicsi, mert az első kerekeket nagyon ki lehet fordítani. Előre és oldalra jól kilátni, ám a tolatáshoz jobb kinézni az ajtón, és a gömbölyded orrot is szokni kell.

Összességében mégis öröm együtt élni a léghűtésessége miatt gyengén fűtő és zajos öreggel. Nyomatékos, mindennapi közlekedésre tökéletesen alkalmas, stílusos, és az országutakat sem kell kerülni vele, könnyen tartja a 75-80-at, de a gördülés és a szél hangját ilyenkor már messze túldübörgi a boxer.

KaMi