Menetszél

2012. szeptember 7. péntek, 16:16

Zsuk A-15 tűzoltóautó (1971) - Poroltó, kerekeken

Kereklámpás Zsukból nem sok a túlélő, hát még tűzoltókivitelben…

Csak egy dísztárcsa hiányzik, s még a krómozott Zsuk felirat is ott díszeleg az orrán. A későbbi A06-os szériától a kerek elülső fényszórók, az ovális hűtőmaszk, a lekerekített szélű homlokfal, a keskenyebb szélvédő és a vékonyabb lökhárító különbözteti meg

A 4,3 m hosszú karosszéria hasmagassága tisztességes, a terepjárásban legfeljebb a hátsókerékhajtás akadályozza meg. Ez a dobozforma a lényegi változtatás nélkül a kilencvenes évek második feléig gyártásban maradt

A tetőn a létra és a tömlő is elfért a jellegzetes hangú sziréna és a villogó mögött

Mindkét oldalra két-két ilyen lehajtható fellépőt csavaroztak, hogy a tetőről könnyen és gyorsan le lehessen szedni a tartozékokat

A raktérben csak a tartószerkezetek maradtak meg, a felszereléseket megtartotta a Cáki Tűzoltóság. A hátsó, kerekes eszköz hordta a kismotorfecskendőt, ezt ki lehetett húzni a hátsó ajtón át, hogy ráköthessék a tűzcsapra; elvileg három tömlőt is csatlakoztathattak hozzá. Mögötte volt a felcsavart tömlő, a belső polcokon a lánglovagok felszerelései

Négy vakmerő legénynek volt itt helye, a harmadik sor szó szerint fapados. Létezett kétszemélyes tűzoltó-kivitel is

Kevés kilométere ellenére az ülések egyszerű kárpitja már foszladozik. Hely van bőven két embernek. A kitárt ajtókat bőrszíjak fogták meg, az URH-rádiót a két ülés közé szerelték be

A vékony és csúszós karimát nem könnyű megmarkolni. Itt még kormányváltót kapcsolt a sofőr, a későbbi sorozatnál már leköltözött a kar a motortér mögé. A képen jól látszik, hogy valaki filctollal felírta a különböző kapcsolók funkcióját a lemezre. A tetőn és a műszerfal más részein az olajcserére és a szervizekre vonatkozó firkálásokat találtunk

Ismerős? a Nysa-mentőautóban is ilyen Warsava-eredetű gép lendítette előre a kasztnit, nem nagy lelkesedéssel. A szinte újszerű erőforrás karburátora érzékeny, és beállítani sem könnyű

A kerek hátsó lámpákat ráccsal védték, a hátsó ajtó vízszintesen osztott. A gumik eredeti diagonálok

Tudják, merre van Cák? A Kőszegi-hegység délnyugati lábánál, a Gesztenyés-patak két partján. A falu önkéntes tűzoltói a közelmúltig egy 1971-es Zsuk-szerkocsit használtak, őriztek és óvtak. Ezt egy élelmes autókereskedő nemrégiben megvette, s most eladásra kínálja, így bukkantunk rá. Bár a cáki polgármestertől nem tudtunk meg közelebbit az autó múltjáról, az biztos, hogy eleve tűzoltókivitelben érkezett Lengyelországból, a lublini gyárból. Itthon ilyen gépek sohasem voltak forgalomban a városi tűzoltóságok kötelékében, ellenben kiválóan beváltak téeszek, tanácsok, gyárak és a kis falvak önkéntes tűzoltóságai tűzvédelmi eszközeiként. Olyanok voltak, mint a poroltó: előírták, hogy legyenek, de csak elvétve használták őket.

A mi Zsukunknak sem akadhatott sok dolga, órájában mindössze 14 000 km van; úgy tudjuk, az utóbbi években leginkább tűzoltóversenyeken domborított. A karoszszéria is épségben vészelte át az elmúlt 38 évet, körömnyi rozsda sem termett a lemezeken. Sok változtatás nincs az áruszállító kivitelekhez képest, mindössze a sziréna és a villogó, a tetőre csavarozott speciális csomagtartó, az oldalfellépők és a rácsal óvott hátsó lámpák mások, meg a piros szín. Mindenképpen értéknövelő, hogy ez nem a zöldségesek és bútorszállítók által előszeretettel használt széria, hanem a korábbi (erről árulkodnak a fényszórói és gömbölyded orrkialakítása), ilyenből már a nyolcvanas években sem sok rótta az utakat.

A csenevész kulccsal nyitható ajtók mögött ismerős tér fogad: ilyen sivár utasteret láttunk már Nysa-mentőben is. Itt kicsit más a műszerfal és a belső kialakítása. Bár régóta nem ment, gyorsan sikerült beindítani: az ülések közötti motortakaró le, kézi benzinszivattyú-pumpálás, majd szívató ki, s már röfög is a hosszában beépített négyhengeres. Elvittük egy körre, legalább átérezni, milyen lehetett a tűzoltóknak ilyenben kucorogni. Nem valami élvezetes menni vele, a karburátor nincs a helyzet magaslatán, fulladozik a motor, s amikor úgy tűnik, hogy kap elég benzint, akkor sem acélos. Még a szirénát is bekapcsoltuk a hecc kedvéért. A nagy holtjátékú kormány, a reccsenős váltó, a pattogós futómű és a gyatra egyenesfutás sok koncentrációt igényelt. Persze más oldalról is megközelíthetjük: egy csaknem negyvenéves lengyel dobozosnak örüljünk, hogy egyáltalán megy, s hogy ilyen konzervált állapotban fennmaradt.

Lapzártánk idején még új gazdáját kereste a tüzes cáki paripa, akinek megtetszett, további információkat a 06-70/319-6628-as telefonszámon kaphat róla.

-kami-

A Retro Mobil újság 2010/1. számában megjelent cikk rövidített változata