Technikum

Magyar robogó „tanulmány” - Egyke

Steszkál Sándor neve nem ismeretlen veteránoskörökben, valósággal megszállottja a magyar gyártású autóknak, motoroknak. Gyűjteményének egyik a legizgalmasabb darabja egy prototípusszerű robogó. A kis gép múltja homályos, csak annyit tudni, hogy nagy valószínűséggel 1951-ben készült. Azaz éppen akkor, amikor Európában kitört a „robogóláz”, és jött Ferdinando Innocenti a Lambretta 125-tel, Enrico Piaggio meg a 98 köbcentis Vespával. Ott.

Itthon már a negyvenes évek közepétől tervpályázatokon keresett nagy sorozatban gyártható és az autóínséget valamelyest enyhítő olcsó kismotort a Kohóipari Minisztérium. A fellelhető információk alapján robogónk is a nevezettek között lehetett. Nem nagyvállalati pályamű, talán egy brigádé, egy tsz-melléküzemágé. Hogy végül miért nem lett semmi az ismeretlen mester alkotta kétkerekűből, rejtély, a prototípus a fészer mélyére került, így vészelte át az elmúlt fél évszázad nagy részét, és végül egy műkedvelő motorgyűjtő pincéjé-ben végezte, ütött-kopott, rozsdás, ám menthető állapotban. Sándor nem ijedt meg a látványtól. Dokumentáció híján csak arra támaszkodhatott, amit maga előtt látott, de ez nem bizonyult kevésnek: rossz bőrben volt, ennek ellenére hiánytalan a gép. Törekedett arra, hogy a gyártáskori állapothoz hű maradjon. Ez nem volt könnyű, hiszen kép nem maradt fenn a minimotorról, csak egy csokor legenda meg szóbeszéd. A szétszereléskor kiderült, hogy az anyaghiányos időkben sok, eredetileg más célra gyártott alkatrészt használtak fel a készítéséhez, s a lemezeken és a vázcsöveken is látszott, hogy mindenhol bontott anyagból dolgoztak. A 2,5-3 lóerős, kétütemű, egyhengeres, léghűtéses motor és tartozékai egy háború előtti Sachs 100-asból valók, a gumik eredetileg Góbé vitorlázóhoz készültek, de selejtes darabok, így kerülhettek rá. Furcsa a kétfokozatú Sachs-váltó kapcsolómechanizmusa. Az eredeti Sachs-konstrukció kézikapcsolású, itt lábbal kell dolgozni; a konstruktőr egyedi szerkezetet alkotott; a hosszú, kanyargós rudazat ellenére is pontos a kapcsolás.

A szétszerelés és az alkatrészek szortírozása után a motort és a váltót vette először kezelésbe az új tulajdonos, jó állapota miatt csak esztétikai kezelés várt az egyhengeres kétüteműre. Újjászületett a kétdobos fékrendszer, új bowdenek futnak mindenütt, az ülésben a tömést is újból ki kellett alakítani. Megvolt a halfarkú (Sachs) kipufogó, csak krómozni kellett. A vázon és a burkolólemezeken Sándor meghagyta az 1951-es pontatlanságokat: a fémtisztára pucolt, majd alapozott és fényezett taposólemezen és vázon vagy az egyedileg gyártott oldalsó burkolatokon ma is látszanak a formáló kalapácsütések nyomai. A kis gép stílusjegyei alapján le sem tagadhatja, hogy melyik évtizedben született, s az is nyilvánvaló, hogy alkotója bőségesen merített a neves külföldi gyártók egy-egy típusából. A hátsó rugózás bakteleszkópos, az első teljesen egyedi, lengéscsillapító nélküli. Az elektromos hálózat természetesen 6V-os, akku nincs. A magyar robogó-prototípus felújítása óta még egy métert sem ment saját erejéből. Steszkál Sándor úgy döntött, ha gondos gazdát talál kincsének, megválik tőle.

KaMi

A Retro Mobil újság 2010/2. számában megjelent cikk rövidített változata