Siegfried Marcus és autói - Első áldozók
A história szerint az automobil feltalálói Benz és Daimler. De lehet, hogy megelőzték őket…
 |
 |
|
|
| Siegfried Marcusnak 131 találmányát védte szabadalom 16 országban |
|
|
Sok hivatalos megfogalmazás elolvasása után is maradt a fejvakargatás: egyáltalán mi számít automobilnak? Négykerekű legyen, vagy elég a három, benzines, vagy futhat más üzemanyaggal is? Ha igen, akkor Benz nem is autót talált fel, illetve a hőskor elektromos és gőzautói nem is igazi autók. Sokan sokat vitatkoztak már ezen, mégsem jutottak előbbre. A Marcus-legenda is évtizedek óta borzolja a kedélyeket.
|
|
 |
|
| Az első prototípus egyetlen fennmaradt fényképét maga a szerző írta alá és dátumozta. Az évszám: 1870 |
|
|
Siegfried Marcus Németországban született, de Bécsben élt és alkotott. Nyugodtan nevezhetjük univerzális lángésznek, hiszen a 19. század második felétől olyan találmányokkal rukkolt ki, mint az elektromágneses induktoros távíró, a szintén elektromágnesességen alapuló aknagyújtó, a tábori fénytelefon és – láss csodát! – a porlasztó. Ez utóbbi alapvetően más elven működött, mint a Csonka- vagy a Maybach-féle: „forgó kefehengernek” nevezett gépelem csapta szét a benzint a légáramban. A dolog diszkrét bája, hogy ez a konstrukció 29 évvel Csonkáék előtt – 1864-ben – már sikeresen és megbízhatóan működött. Nagyjából ugyanekkor Marcust a belső égésű motorok is foglalkoztatták, mi több, figyelemmel kísérte Lenoir gázmotoros kísérleteit. Gyorsan rájött, jobb, ha a nehezen kezelhető és illékony világítógáz helyett benzint használ. Hamarosan el is készült első saját egyhengeres, kétütemű (a két ütem itt nem a napjainkban megszokott két munkafázist jelenti) stabil motorja. Ez alapvetően gázmotor volt, benzinüzemre átállítva. Már csak a harmadik elem, a gyújtás hiányzott: katonai aknagyújtója átalakításával az üzemanyag-keveréket elektromos szikrával lobbantotta be. Csupán emlékeztetőül: Benz húsz évvel későbbi motorjának egyszerű csepegtető-párologtató keverékképzése volt, gázlánggyújtással.
|
 |
|
|
| A második kocsit a morvaországi Marky, Bromovsky & Schulz cég építette, Marcus rajzai alapján. Egylóerős, egyhengeres, vízhűtéses négyütemű motor hajtotta |
|
|
Marcus ráerősítette gépét egy négykerekű fakordéra, és 1864 egy csendes éjszakáján egy barátjával és a házmesterrel kitolta a bécsi temető melletti egyik elhagyatott utcácskába. A szerkezeten nem volt fék, ülés, de még kormány sem, és csak úgy lehetett beindítani, ha valaki a hátsó kerekeket elemelte a földtől. A masina néhány benzingőzös köhhentés után felpöfögött, ők hárman felugráltak rá, és elpöfögtek vele vagy kétszáz métert. A próbautak folytatódtak, 1870-ig. Marcus gyakran Mariahilfer strassei boltja előtt próbálgatta a járgányt, és azt mondja a fáma, a további kísérletek kizárólag azért maradtak el, mert a rendőrség csendháborítás miatt betiltotta a kocsikázást. Egy másik változat szerint maga a feltaláló szedte szét a szerkezetet, hogy tovább tökéletesíthesse. Az mindenesetre dokumentált tény, hogy később épített egy másik motorkocsit is. Ebben már négyütemű erőforrás dohogott, voltak ülései és kormányműve is. Egyes szakértők a kocsi megépítésének időpontját erővel és óriási leleményességgel próbálták a Benz-féle szerkezet előtti időkre kitolni. Az utólag előkerült hiteles dokumentumok azonban mást mutatnak. Egy, a prágai műszaki múzeumban megtalált, 1889-es évszámmal ellátott iratban többek között ez áll: „Petróleumhajtású utazókocsi. Motorszabadalom Siegfried Marcus, utazósebesség 12,4 km/h.” Az időpontzavar nemcsak egyes Marcus-hívők ködösítése miatt van, az Anschlusst követően a német katonák különparancsba kapták, hogy tüntessék el a zsidó származású feltaláló munkásságának minden nyomát. A dokumentumoknak és fényképeknek nyomuk veszett, a motorkocsi is csak a kereskedelmi és iparmúzeum néhány elszánt munkatársának segítségével menekült meg. Ők befalazták, így ma is megvan, sőt üzemképes, és a bécsi Technisches Museumban látható.
|
|
 |
|
| A második kocsi replikája a bécsi műszaki múzeum műhelyében készült |
|
|
A kép ma sem tiszta, aligha lesz világosabb egyhamar. És akkor még nem is említettük, hogy a francia Dellamare-Deboutteville 1884-ben szabadalmaztatta kéthengeres (!) petróleumüzemű önjáró kocsiját.
Huber
A Retro Mobil újság 2010/1. számában megjelent cikk rövidített változata
|
