Az 1957-es Minorokon már osztatlan a szélvédő és lámpás az index, de a középső tetőoszlopokon még jól látható az 1955-ig használt karos irányjelző helye		Háromküllős kormány, pontos padlóváltó, alacsony kardánalagút jellemzi a Minor belsejét. A kétoldali kesztyűtartóval és a műszerfal alatti polccal sok a pakolóhely. A távfény a padlóról, lábbal kapcsolható, a fűtés nemigen látható, ám hője tekintélyes		Gondos ápolástól csillognak ilyen szépen a töredezett, eredeti bőrt viselő ülések
A hátsó pad háromszemélyes, a lábtér egészen bőséges		A célszerűség az ajtókon is visszaköszön, mindössze egy-egy behúzó, ablaktekerő és nyitó kar került rájuk		A benzinmutatót a középre tett sebességmérőbe építették, az alsó vízhőmérő egy, a gyárihoz stílusában jól passzoló svéd példány
Ez már a felülszelepelt 0,9 l-es motor. A hűtőhöz vezető lánc nem eredeti, a svéd autóban a gyorsabb bemelegedés érdekében takarólemezt lehet(ett) a bordák elé húzni		A vízszintesen szeparált csomagtartó teteje kitámasztható		Az utasülés előrebillentésével ilyen tágas a jobb hátsó ülés lábtere, ez nagyobb tárgyak szállításánál is jól jöhet

A Retro Mobil újság 2009/6. számában megjelent cikk rövidített változata