Mercedes-Benz C111

Felix Wankel találmánya, a bolygódugattyús motor olyan komoly gyártókat is lázba hozott az 1960-as években, mint a Mercedes.

Mercedes C111/II – ezért és a többiért is sorban állnak a gyűjtők, állítólag biankó csekkeket küldtek, amire tetszőleges összeget írhatott volna a gyár, amely azonban nem ad el kísérleti autókat

A stuttgarti mérnökök – kezdetben másokhoz hasonlóan – bizakodva kísérleteztek, és 1969-ben bemutattak egy álomautót: a Bruno Sacco tervezte, sirályszárnyas ajtókkal szerelt, üvegszál erősítésű műanyag karosszériás C111 a híres 300 SL-t ültette át az akkori jelenbe, majd egy évvel később (idén éppen 50 éve), Genfben már a tökéletesített változat, a C111/II pózolt a standon.

Könnyíti a beszállást a szárnyas ajtó, a pult elrendezése kissé szokatlan, akárcsak a fakarimás kormány

A motort mindkettőben az ülések mögé, középre szerelték, az elsőben három rotoros, rotoronként 600 köbcenti kamratérfogatú (így összességében 1,8 l-es) gép szolgáltatott 280 LE-t, míg a II-es erőforrása egy újabb rotorral gazdagodott és a 2,4 l-es motorból 350 LE-t hoztak ki. Utóbbival a végsebesség elérte a 320 km/h-t. A Mercedes nem sokkal később felhagyott a Wankel-fejlesztéssel (összesen 13 db készült), de a C-sorozatot folytatta, két turbódízel és egy V8-as benzines modell is született.