Dukko

2014. március 23. vasárnap, 08:31

Luxus Mercedes-Benz modellek - Osztály, vigyázz!

Az S-osztállyal új időszámítás kezdődött a Mercedes-Benznél, de előtte is léteztek stuttgarti luxusautók.

Mercedes-Benz 770 W07. Elsősorban állami, kormányzati jármű volt, Hitler és Göring is előszeretettel parádézott benne

1974-ben, a világgazdaságot sújtó olajválság közepén a nemzetközi zsűri az Év autójának választotta a finoman szólva is benzinfaló, ám előremutató kényelmi és biztonsági fejlesztésekkel felvértezett Mercedes-Benz 450 SE/SEL (W116) modellt, amellyel a csillagos márka bevezette a mai napig aktuális osztályrendszerét. Ám a luxuskorszak nem ezzel az autóval köszöntött be Stuttgartban, az S-osztály pompás felmenőkkel bír.

Négyajtós, nyitható tetejű W150 limuzin. A 770-es utolsó példányát 1944 tavaszán gyártották le

A bőség kosarából szemezgetve, elsőként a 770-esről illik említést tenni, ennek első generációja (W07) 1930-38, a második (W150) 1938-43 között készült. Számos egyedi, nyitott és zárt felépítmény látott napvilágot, de valójában kisszériás termelés folyt, a 07-esből 117, a 150-esből pedig 88 példány hagyta el az üzemeket. A 7,7 l-es, 150 LE-s, soros nyolchengeres benzinmotor kompresszorral támogatva 200-230 LE-vel mozgatta a korszak – más kifejezéssel a német birodalom – legimpozánsabb személyautójának kikiáltott óriást.

Konrad Adenauer, az NSZK első kancellárja is Typ 300-assal járt, róla kapta a sorozat az Adenauer jelzőt. Állítólag a limuzinban hátul ülve úgyis elfért, hogy nem vette le a fejéről a kalapot

Manapság elképzelhetetlen, hogy egyetlen modell tíz évnél hosszabb ideig szerepeljen gyártásban, de a Typ 300 három változatával (W186, W188, W189) ez megtörtént: 1951-62-ig volt rendelhető. Féltucatnyi karosszériával széles spektrumot ívelt át, a normál limuzinon kívül igény szerint Pullman Limousine és Landaulet, négyajtós Cabriolet, kétajtós Roadster, valamint Coupe is készült, összességében valamivel több, mint 12 ezer példányban. A hosszú gépház szinte elnyelte a 3,0 l-es, soros hathengeres motort, amelyhez négyfokozatú kézi, vagy háromfokozatú automataváltót kapcsoltak.

Mercedes-Benz 300 SE W112 – 1961-65 között 5200 ilyen decens kiállású limuzin készült, a W111-nél igényesebb belsővel, soros hathengeres motorral

Az 1960-as évektől laikusként könnyű belezavarodni a gyári kód- és típusszámokba, de az biztonsággal kijelenthető, hogy a W111/112-es limuzinoknál, kupéknál és kabrióknál csak soros hathengeres és V8-as, részben már befecskendezős erőforrásokat használtak, továbbá ezeknél már megjelent a Pontonoknál is alkalmazott biztonsági tervezés, a gyűrődő zóna. A különféle változatok 1959-től 1971-ig futottak, a csúcsot a hosszú tengelytávú W112 300 SE jelentette – 1963-65 között 1545 darab gördült le a szalagról. Érdekesség, hogy a W111-nél még a 3,5 l-es V8-as sem viselhette a misztikus 300-as számot, az autók hátuljára 280 SE 3.5 jelölés került.

300 SE Coupe (1962-67), a W112-es talán legharmonikusabb külsejű tagja. Tolótetővel és színezett üvegekkel is árulták

Az 1965-től az első S-osztályig élő, a francia Paul Bracq által tervezett W108/109 limuzin párosnál a korábbi gyakorlatnak megfelelően szintén csak a 109-eseket illette meg a 300-as jelzés. A két sorozat között komoly nagyságrendi különbség volt, a tízféle 108-asból cirka 365 ezer, míg az ötféle, hosszú tengelytávolságú (+115 mm), komfortosabb felfüggesztésével is eltérést mutató 109-esből 19 ezernél kevesebb készült.

Teljes értékű négyszemélyes örömautó volt a 220 SE Cabriolet W111 (1961-65). A csúcs 280 SE 3.5 Cabriolet-t 3,5 l-es V8-as vitte

A legendás 600-as (W100) presztízs limuzin M100-as motorjával, a W109 alapján készült el 1967-ben a brutális 300 SEL 6.3 – a 250 LE-s, 500 Nm nyomatékú V8-as 6,5 másodperc alatt gyorsította 0-100 km/h-ra az üresen 1,8 tonnás limuzint. A „hathármas” ritka madár, 1972 szeptemberéig gyártották, hat és félezer jómódú tulajdonost tettek vele boldoggá.

Légrugózás, hűtött tárcsafék, elektromos ablakmozgatás, szervokormány – az erőfitogtató 300 SEL 6.3 mindent vitt a W109-es sorozaton belül. A légkondicionáló és az elektromos tolótető az opciós listán szerepelt

A W109 a szárnyait önállóan bontogató AMG fantáziáját is megmozgatta, a 6,3 l-es hengerűrtartalmat 6,8 l–re növelve, számos alkatrésztől súlycsökkentés gyanánt megszabadulva született meg a vörös disznó (Red Pig), amely 1971-ben második helyen végzett a spa-i 24 órás versenyen. A források szerint három verseny-, és két tesztautó készült.

Veterános összejövetelek sztárja a félelmetes hangon dübörgő, bukóketreces, 6,8 l-es AMG 300 SEL 6.3 versenyautó

Nyomtató barát verzió

Hozzászólások

Autoalkatreszonline24.HU

Friss anyagok

GAZ-12 ZIM Hyperliner

Korábbi Volga és Pobeda tervei után, a Gorkij Autógyár...

Megjelent a februári Retro Mobil!

A főbb témák: Renault Vivastella, Mávaut hotelbusz, Harley-Davidson Servicecar,...

Elektromos Aston Martin

Az elektromos autózás a veteránokra is egyre nagyobb hatással...

Porsche 917 No.1

1969-ben, Genfben mutatta be a Porsche a 917-est, amely...

Kapható a májusi Retro Mobil!

A főbb témák: BMW Isetta 300, Toyota tanulmányautók, folytatódik...

Oldtimer Show 2019

14. alkalommal rendezték meg az Oldtimer Show-t, Budapesten a...

Történelem: Jaguar XJ

Az utolsó Jaguar, amely még a gyáralapító Sir William...

Megjelent az áprilisi Retro Mobil!

A főbb témák: BMW 320/6, Drauz karosszériák, Citroen 2...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás