Dukko

2013. április 13. szombat, 06:54

Ferrari BB sztori - Boxerész

A Ferrari 365 GT4 BB nehéz szülés volt, de új útra terelte a maranellói sportkocsiépítést.

Idegenül hat a kerek, krómozott tükör, a középmotoros 365 GT4 BB sokkal modernebb konstrukció volt, mint a csillogó alkatrészt adományozó klasszikus Daytona

Egy, a Ferrari BB sztorit összefoglaló könyvben feltétlen szerepelne a tavaly elhunyt Sergio Pininfarina, akit eredetileg nem is Pininfarinának hívtak, a felbőszült traktorgyáros és borász, Ferruccio Lamborghini, aki forradalmi sportkocsit épített Enzo Ferrari megalázására, és végül maga az autó, a Ferrari Berlinetta Boxer (BB), amelyről a legtöbben tévesen hiszik, hogy boxermotor hajtja. Ez lenne maga a tévedések vígjátéka.

Hat lámpa, hat kipufogó, az első széria jellegzetességei. A három BB sorozat közül ezek a korai darabok a legértékesebbek

Az 1930-ban alapított Pininfarina stúdió az elmúlt évtizedekben tucatnyi autógyárral ápolt gyümölcsöző kapcsolatot. Legendás Alfa Romeók, Fiatok, Lanciák, Maseratik születtek a tervezőasztalaikon, Columbo felügyelő nekik köszönhette a Peugeot 403 kabriót, sőt, még a fecskefarkú Moszkvics 408-ashoz is volt némi közük. Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, ám van egy márka, amely meghatározó a Pininfarina életében: a Ferrari. A két cég álomszerű együttműködése az 1950-es években, a 250-es típusokkal kezdődött, és a vállalaton belül Sergio Pininfarina irányította a maranellói projekteket. Kiváló gárda vette körül, sokat dolgozott együtt Leo Fioravantival, akivel a Berlinetta Boxer-t, valamint az utcai Dino sportkupét is megalkotta – utóbbi piacra dobásáról személyesen Pininfarina győzte meg a makacskodó Enzo Ferrarit, aki méltatlannak érezte a V6-os motort.

Ferrari P6 tanulmány 1968-ból, ebből született a Berlinetta Boxer

A Berlinetta Boxer nehéz szülés volt. Akármennyire is fáj a Ferrari-rajongóknak, de az első középmotoros utcai szupersportkocsit 1966-ban a Lamborghini hozta össze Miura néven, torinói Bertone karosszériával és V12-es erőforrással. Ekkor középmotoros Ferrari csak versenyautóként létezett (250 Le Mans), Enzo a pályákra koncentrált, így fájdalomcsillapítóként a még mindig orrmotoros 365 GTB/4 Daytona kupéval villantott két évvel később, ami egyrészt Sergio Pininfarina legszebb munkái között említhető, másrészt Ferrari meglepetésre letarolta vele a piacot. A Miurára adott igazi válasz csak 1971-ben, Torinóban debütált 365 GT4 BB jelzéssel, gyártása pedig 1973-ban kezdődött. A hosszú előkészítő fázist a motor körülményes beépítése indokolta, Ferruccio Lamborghini legnagyobb kárörömére.

Szoborszerű látvány a 340 lovas befecskendezős V12-es, de bennfentesek szerint a hangja meg sem közelíti az izmosabb karburátoros érces zengését

Pininfarina korábbi tanulmánya, a P6 vázlataiból merített ötleteket a BB-hez, a lapos karosszériában viszont sehogy nem fért el a V12-es (ehhez Enzo Ferrari ragaszkodott), ezért a mérnökök trükköztek. 180 fokos hengerszöggel „kinyitották” a Daytona 4,4 l-es, 340 LE-s, négy vezértengelyes motorját, így hozva létre az álboxert, hiszen a V-motor hajtókarjai továbbra is párosával, és nem önállóan kapcsolódtak a főtengelyhez – a típusjelzés ebből a szempontból tehát félrevezető. A sallangmentes külsejű, hátul oldalanként három-három kerek lámpával és kipufogóvéggel rendelkező, 4,36 méter hosszú, de csupán 112 cm magas kupé 5,4 másodperc alatt ugrott 0-100-ra, végsebessége meghaladta a 290 km/h-t, és 1976-ig 387 darabot gyártottak Maranellóban.

Egyszerű és funkcionális a belső, csak a teljes bőrkárpit csempész luxust a fedélzetre. Állítólag a vezetői pozíció kényelmetlen a túlzottan jobbra tolt pedálok miatt

Az utód 512 BB teljesítményben megtáltosodva érkezett, az 5,0 l-es, 360 LE-s gép 303 km/h csúcstempóra volt képes. A formai változtatásokat nem vitték túlzásba, hátra két-két lámpa és kipufogóvég került, V-alakú hűtőnyílást vágtak a hátsó kerék előtt a küszöbborításon, és az ajtóra műanyag visszapillantót szereltek. 1981-ben, a szigorúbb környezetvédelmi előírások miatt a Weber karburátorokat Bosch K-Jetronic befecskendezőre cserélte a Ferrari – az 512 BBi emiatt 20 LE-vel gyengébb, alacsonyabb fordulaton viszont nyomatékosabb lett, és két első helyzetjelző-, illetve első és hátsó ködlámpával is gazdagodott.

Utolsó szériás 512 BBi. Mind a 365, mind az 512 a Daytonától örökölt, központi anyás, ötágú könnyűfém felnivel mutat a legjobban

Az 512-es családot 1984-ben, a Testarossa érkezésével, összesen 1936 legyártott példánnyal nyugdíjazták, de a 180 fokos hengerszögű V12-es folyamatos korszerűsítéssel 1996-ig, az F512M kifutásáig a kínálat része maradt.

A Retro Mobil újság 2012/5. számában megjelent cikk rövidített változata

Nyomtató barát verzió

Hozzászólások

Autoalkatreszonline24.HU

Friss anyagok

GAZ-12 ZIM Hyperliner

Korábbi Volga és Pobeda tervei után, a Gorkij Autógyár...

Megjelent a februári Retro Mobil!

A főbb témák: Renault Vivastella, Mávaut hotelbusz, Harley-Davidson Servicecar,...

Elektromos Aston Martin

Az elektromos autózás a veteránokra is egyre nagyobb hatással...

Szeretne egy Suzukit? Tőlünk megkaphatja!

Válaszoljon kérdéseinkre és két Suzuki Jimny közül Öné lehet...

Kapható a novemberi Retro Mobil!

A főbb témák: Opel Manta, Volga prospektusok, Chrysler 65,...

Peugeot L45 (1914)

Az 1910-es években a Peugeot komoly erőt képviselt az...

Aston Martin DB3S

Az Aston Martin idén ünnepli egyetlen abszolút Le Mans-i...

50 éves a Ford Capri

1969 izgalmas esztendő volt: a hírek szerint ember lépett...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás