Dukko

2013. március 29. péntek, 09:13

Moretti 750 Grand Sport - Hajtóka

Kevesen tudják, hogy a Moretti S.p.A. önálló autógyárként kezdte, és sportkocsikat is épített.

Számos olasz hegyi versenyen szerepelt sikerrel a Moretti Grand Sport a 750-es kategóriában. 1956-ban indultak vele a Mille Miglia-n és Le Mans-ban, de a pilóták egyik futamon sem látták meg a kockás zászlót

Moretti 750 Grand Sport. Talán még azokban is felmerül a kérdés, akik az átlagnál jobban ismerik az olasz autókat: vajon miért maradt le a mondat elejéről a Fiat? A válasz egyszerű, Giovanni Moretti – aki jó barátságban állt Gianni Agnelli Fiat-vezérrel – csak az 1950-es évek derekától kezdett el Fiat-alapú, egyedi megjelenésű, kisszériás modelleket gyártani, így tartva életben az általa többre hivatott, 1925-ben alapított kis torinói üzemét.

Jól érzékelteti az autó szerény méreteit, hogy a 15 colos keréktárcsák milyen hatalmasnak tűnnek. A kerékagyak M betűs kupakjai között nincs két méter a távolság

A Moretti S.p.A. kezdetben csak motorkerékpárokra fókuszált, de a benzingőzös húszas, harmincas években sorra adódtak az új lehetőségek. Európa szerte fellángolt a törpeautó láz, a háborús készülődés egyre több haszonjárművet igényelt, és a Morettinél az amperszagtól is megszédültek, olyannyira, hogy 5-7 üléses elektromos autókat készítettek. A második világháború után a cég addig felfelé ívelő pályája megtört, és 1946-ban a termelés alapját jelentő haszongépjármű-gyártás mellett Giovanni Moretti a saját tervezésű személyautókban látta a jövőt. Az első próbálkozás 350 Cita néven debütált, majd ezt követték a 600-asok, és a 720-750-esek többféle kivitelben – léteztek szedánok, kombik, kupék, kabriók, speciális taxi kivitelek, no és persze sportautók.

Szinte függőleges helyzetben áll a kormány, a fordulatszámmérőt pedig nem viccből skálázták 8000-ig. Olyan keskeny a kabin, hogy az utas elé is jutott a műszerekből

A Moretti 750 Grand Sport a szó valós értelmében parányi ékszerdoboz. Az alig 3,3 méter hosszú karosszéria széltében csupán 1,38, magasságában pedig 1,17 méterre nyújtózott, feltűnően rövid 1980 mm-es tengelytávolsággal. Téves információ, hogy az autót a Ghia építette, ez a berlinetta (kétüléses, zárt, orrmotoros sportkocsi) Giovanni Michelotti formaterve szerint a Moretti üzemében készült. A méretéhez képest figyelemreméltóan arányos karosszéria elemeit alumíniumból, kézi munkával formázták, a könnyű ruha alatt pedig hegesztett csőváz rejtőzött. A rugózást mind az első, mind a hátsó futóműnél laprugókkal oldották meg, és minden keréknél dobféket alkalmaztak.

71 LE szemet gyönyörködtető csomagolásban. Előtérben a két „duplanyakú” Weber, a két vezértengely fedelén pedig büszkén feszül a csupa nagybetűs MORETTI TORINO felirat

Az hír járta akkoriban, hogy a motor egy Maserati erőforrás miniatürizált változata, és Giovanni Moretti felkérésére a szigonyos márka egyik mérnöke tervezte munkája után az esti órákban, ha úgy tetszik, fusiban. Legenda ide vagy oda, pompás darab! A 748 köbcentis, öntöttvas blokkos és hengerfejes, soros négyhengeres, 8 szelepes benzinmotor két vezértengellyel (DOHC) és ugyanennyi Weber porlasztóval büszkélkedhetett. Pörgős karakterére és erejére jellemző, hogy maximális, 71 LE-s teljesítményét 7000 1/perc fordulaton érte el. Az erőforrást előre, hosszában építették be, és a nyomaték négysebességes váltón, illetve kardántengelyen át jutott el a hátsó kerekekig. Köszönhetően a kedvező, 450 kilogrammos saját tömegnek, a 750 Grand Sport a pöttöm motorjával is fürgén mozgott, végsebessége elérte a 160 km/h-t.

Nehéz elképzelni ennél egyszerűbb, letisztultabb megoldást, ha egy autó hátuljáról van szó. Gyönyörű, ahogy a hátsó szélvédő vonalát folytatja a lemez. Ha valaki Moretti Grand Sport 750-est szeretne, legyen türelemmel. Nagyon ritkán és nagyon drágán bukkannak fel aukciókon, legutóbb 150 ezer eurót fizettek egy korai 1953-as évjáratú, 1294S alvázszámú példányért

1953-56 között alig két tucat Moretti 750 Grand Sport épült, és a mai ismeretek szerint nyolc autó maradt fenn, amelyek különféle magángyűjtemények megbecsült darabjai – többek között a híres autós szakíró, Karl Ludvigsen is birtokol egy példányt. Ritkaságához mérten a típus óriási sikert ért el az Egyesült Államok nyugati térségében: miután a Road & Track magazin 1954-ben „Baby-Ferrari” jelzővel illette a kisautót, egy kaliforniai kereskedő, Ernie McAfee tíz ilyen Moretti sportkocsit importált, hogy kielégítse a hirtelen felmerült igényeket.

Nyomtató barát verzió

Hozzászólások

Autoalkatreszonline24.HU

Friss anyagok

GAZ-12 ZIM Hyperliner

Korábbi Volga és Pobeda tervei után, a Gorkij Autógyár...

Megjelent a februári Retro Mobil!

A főbb témák: Renault Vivastella, Mávaut hotelbusz, Harley-Davidson Servicecar,...

Elektromos Aston Martin

Az elektromos autózás a veteránokra is egyre nagyobb hatással...

Kapható az augusztusi Retro Mobil!

A főbb témák: Citroen C4, Skoda 120 GLS, Mávaut-Ikarus...

Motorversenyek 1948-1971

Schwanner Endre, korszakának kiemelkedő technikaisport-fotósának hazai motorversenyeken készült fényképeit...

Elhunyt Lee Iacocca

Hosszan tartó súlyos betegség után, 2019. július 2-án elhunyt...

Hungaroring Classic 2019

A Hungaroring Classic egy csipetnyi autósport-történelem a mogyoródi dombok...

XIV. Lotus-Retro Mobil Concours d’Elegance, Hévíz

Június 15-16-án közel 90 veterán- és luxusautó szállta meg...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás