Dukko

2013. március 2. szombat, 16:48

Monteverdi történet - Svájci fricska

Peter Monteverdi megmutatta, hogy Svájcban nem csak az órákhoz értenek.

Peter Monteverdi első saját autója, az MBM Special a gyári múzeumban. Ezt követte a Sport és a Tourismo

Peter Monteverdi 1934. június 7-én született a Baselhez közeli Binningenben. Édesapja autószerelő műhelyt üzemeltetett, ő a Vevey mezőgazdasági gépgyárban volt önkéntes, miután elvégezte a középiskolát, majd az arboni Saurer járműgyárban töltötte le 4 éves szakmai gyakorlatát. Első autóját, a FIAT-alapú Monteverdi Special-t 17 évesen építette, versenyzői álmokat dédelgetett, de apja 1956-ban bekövetkezett halála után átvette és fejleszteni kezdte a családi vállalkozást. Az MBM (Monteverdi Binningen Motors, némely forrás szerint Monteverdi Basel Motors) a javítás mellett a Ferrari, illetve a Lancia svájci forgalmazója lett, és többféle motorral együléses Formula versenyautókat gyártott. Monteverdi pilóta karrierjének egy hockenheimi baleset vetett véget 1961 őszén, ekkor a gokartokon kívül befejezte a versenykocsik építését, és előtérbe kerültek az utcai autók.

Olaszosan kecses a Monteverdi 375 S – nem véletlenül, mert a lemezruhát a torinói Frua stúdió tervezte. 375 L jelzéssel 2+2 üléses változatban is gyártották

A Ford-motoros, nyitott MBM Sport, és az egyedi példányban maradt MBM Tourismo kupé amolyan tapogatózás volt, Monteverdi nem erőltette a dolgot, inkább üzletelt. Jól ment a szekér, 1965-től BMW-ket is forgalmazott, az olaszok mellett exkluzív brit márkákkal kereskedett, és ez adta az ötletet: ő is tudna a gazdagoknak elegáns, erős, méregdrága modelleket gyártani.

Maradt a kínálatban a 375 S és a négyszemélyes 375 L, de 1969-től a szintén olasz Carrozzeria Fissore lett a Monteverdi “házi szabója”. Az első négyajtós limuzin, a 375/4 1972-ben debütált

Az MBM luxus-túraautó kínálatának gerincét mindvégig az 1967-től árusított 375 High Speed sorozat képezte. Ennek a 7,0, valamint 7,2 l-es Chrysler motorral hajtott, TorqueFlite automataváltóval szerelt típusnak az első generációját Pietro Frua torinói stúdiója tervezte, és a svájci Stahlbau AG által hegesztett acélvázra itt is kalapálták rá az alumínium karosszériaelemeket. A 4,6 méter hosszú S változat szimplán kettő, a 20 centivel hosszabb L pedig 2+2 üléssel rendelkezett. Előbbi 400 SS jelzéssel dupla karburátoros V8-assal is létezett, de állítólag ilyet a Frua nem gyártott. Peter Monteverdi évi 100 autó értékesítésével kalkulált, ám az olaszok gyártókapacitása ennyit nem bírt el, a cégek szakítottak, ami botránnyal végződött.

Svájci luxus fával és bőrrel – kellemes légkör uralkodik a Fissore-féle Monteverdi 375 S utasterében

Pietro Frua nem engedte át a forma tulajdonjogát, így az MBM új partnere, a milánói Carrozzeria Fissore 1969-re áttervezte az S és L típust. Újdonságként megjelent az S-alapú 375 High Speed C kabrió, amiből csak két példány készült, és az egyik ma is a gyári múzeumban áll. 1972-ben Berlinetta néven érkezett a Fissore-féle S utódja, és vele együtt az első Monteverdi limuzin is, az 5,3 méter hosszú 375/4. A sorozatot az L bázisán megvalósult nyitott Palm Beach zárta 1975-ben, összesen két legyártott autóval. Az egykori versenyző Peter Monteverdi szuper-sportautós álmát a Hai 450 SS és GTS testesítette meg: akkoriban tiszteletet parancsoló volt az 5 másodpercen belüli 0-100-ig tartó gyorsulás, és a közel 300 km/h-s végsebesség (GTS).

Monteverdi Hai 450 GTS – V8-as középmotorjával korának egyik leggyorsabb – és legritkább – sportkocsija volt, partiban a Ferrari és a Lamborghini ászaival

A 375 és a 450 különféle változatai 1976-ra kifutottak, és a Monteverdi többé már nem kápráztatta el a világot. A választékot hétköznapi, jellegtelen amerikai autók feltupírozása jelentette. A 375/4 helyébe lépő négyajtós Sierra a Plymouth Volaré, a nyitott Sierra Convertible pedig a Dodge Diplomat Coupe „kékvérű” kiadása volt. 1982-ben a Mercedes-Benz vette át a stafétát: az S-osztály (W126) orrát és farát szögletesre kalapálták, és a Peugeot 505 hátsó lámpáival ékesített, 185 ezer (!) svájci frankot kóstáló modell a Tiara nevet kapta. Ha a limuzinok mellett párhuzamosan nem készülnek terepjárók is, Peter Monteverdi hamar lehúzhatta volna a rolót. A Safari donorja a Range Rover volt, a nagyobb Sahara amerikai International alapon épült, és ezeket típustól függően V8-as Chrysler vagy International benzinmotorok mozgatták. A svájci hadseregnek szánt, de végül nem rendszeresített Military modellekbe 3,3 l-es Nissan dízelmotorokat szereltek.

Kétféle terepjárót gyártott az MBM, a kisebb Safari a Range Rover, a képen látható nagyobb Sahara pedig az amerikai Intercontinental műszaki alapjára épült

Az MBM 1984-ig működött, fennállása során alig néhány ezer autót gyártott. A vállalat központját egy évvel később múzeumnak rendezték be, és itt őrzik a világ legjelentősebb Monteverdi kollekcióját, köztük olyan ritkaságokkal, mint az 1968-as, BMW 2002ti-alapú 2000 GTI Frua, amely az „olcsó” Monteverdi lehetett volna. Az MBM a 80-as évektől külsős fejlesztőként, leginkább prototípusok gyártójaként lett ismert, a nevéhez kötődik az ötajtós Range Rover, a Volvo 740, de a Fordnak is dolgozott. A nyughatatlan természetű tulajdonos azonban az 1990-es évekre is tartogatott meglepetést.

Monteverdi Sierra, avagy Plymouth Volaré álnéven. 1976-tól ez a típus váltotta a fényűző, 5,3 méter hosszú 375/4 limuzint…

Az Onyx csapat felvásárlásával a svájci alakulat Monteverdi-Onyx néven megjelent a Formula-1-ben, pilótapárosát JJ Lehto és Gregor Foitek alkotta, de ez a kaland még a pénzzel mindig ügyesen bűvészkedő Peter Monteverdi anyagi lehetőségeit is meghaladta. A sikerek elmaradtak, ám a versenyautó hajtáslánca nem veszett kárba. 1992-ben – mintegy utolsó utáni próbálkozásként -, Hai 650 F1 jelzéssel összeállt két prototípus, de a 3,5 literes, 650 lóerős, 335 km/órával száguldani képes szörnyeteg évi 12 példányban tervezett sorozatgyártása már elmaradt.

1982-ben új fizimiskát kapott a Mercedes-Benz S-osztály (W126) – a szerény mennyiségben gyártott Monteverdi Tiara igazi gyűjtői ritkaságnak számít

Peter Monteverdi 1998-ban, rákbetegségben hunyt el, de nevét, és vele együtt az autóit nem felejtették el a rajongók.

KáZé

Nyomtató barát verzió

Hozzászólások

Autoalkatreszonline24.HU

Friss anyagok

GAZ-12 ZIM Hyperliner

Korábbi Volga és Pobeda tervei után, a Gorkij Autógyár...

Megjelent a februári Retro Mobil!

A főbb témák: Renault Vivastella, Mávaut hotelbusz, Harley-Davidson Servicecar,...

Elektromos Aston Martin

Az elektromos autózás a veteránokra is egyre nagyobb hatással...

Kapható az augusztusi Retro Mobil!

A főbb témák: Citroen C4, Skoda 120 GLS, Mávaut-Ikarus...

Motorversenyek 1948-1971

Schwanner Endre, korszakának kiemelkedő technikaisport-fotósának hazai motorversenyeken készült fényképeit...

Elhunyt Lee Iacocca

Hosszan tartó súlyos betegség után, 2019. július 2-án elhunyt...

Hungaroring Classic 2019

A Hungaroring Classic egy csipetnyi autósport-történelem a mogyoródi dombok...

XIV. Lotus-Retro Mobil Concours d’Elegance, Hévíz

Június 15-16-án közel 90 veterán- és luxusautó szállta meg...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás