Menetszél

2010. október 20. szerda, 12:04

Morris Minor 1000 (1957) - Minősített kisebbség

A Minor eleve „very british”, a bemutatott darab ráadásul színében-szagában is, mert restaurálatlan.

Morris Minor 1000

Az 1957-es Minorokon már osztatlan a szélvédő és lámpás az index, de a középső tetőoszlopokon még jól látható az 1955-ig használt karos irányjelző helye

Morris Minor 1000

Háromküllős kormány, pontos padlóváltó, alacsony kardánalagút jellemzi a Minor belsejét. A kétoldali kesztyűtartóval és a műszerfal alatti polccal sok a pakolóhely. A távfény a padlóról, lábbal kapcsolható, a fűtés nemigen látható, ám hője tekintélyes

Morris Minor 1000

Gondos ápolástól csillognak ilyen szépen a töredezett, eredeti bőrt viselő ülések

Morris Minor 1000

A hátsó pad háromszemélyes, a lábtér egészen bőséges

Morris Minor 1000

A célszerűség az ajtókon is visszaköszön, mindössze egy-egy behúzó, ablaktekerő és nyitó kar került rájuk

Morris Minor 1000

A benzinmutatót a középre tett sebességmérőbe építették, az alsó vízhőmérő egy, a gyárihoz stílusában jól passzoló svéd példány

Morris Minor 1000

Ez már a felülszelepelt 0,9 l-es motor. A hűtőhöz vezető lánc nem eredeti, a svéd autóban a gyorsabb bemelegedés érdekében takarólemezt lehet(ett) a bordák elé húzni

Morris Minor 1000

A vízszintesen szeparált csomagtartó teteje kitámasztható

Morris Minor 1000

Az utasülés előrebillentésével ilyen tágas a jobb hátsó ülés lábtere, ez nagyobb tárgyak szállításánál is jól jöhet

Morris Minor 1000

Mintha nyitva lenne, pedig zárva van a vezető ajtaja. A nagy hézag megbocsátható az 52 éves, felújítás nélküli, szép fényezésű, ragyogó gyári krómozású autón. Az ablaktömítő gumik töredezettek, azért a vizet még nem eresztik át

Több mint 1,3 milliót gyártottak belőle 1948 és 1971 között, mifelénk leginkább a mozikból és a tévéből lehet ismerős, hiszen tucatnyi filmben játszotta azt, aminek Sir Alec Issigonis – a későbbi Mini atyja – megálmodta: az olcsó angol családi autót. Öt üléssel, önhordó karosszériával és egyszerű, könnyen javítható műszaki tartalommal. Két- és négyajtós lépcsőshátú vagy fél favázas kombikarosszériával gyártották. De „ipari” használatra volt belőle furgon, és platós is.

1948-as bevezetésekor még osztott szélvédővel, oldaltszelepelt „csupa vas” motorral készült, de 1952 óta a vasmotor legalább már felülszelepelt. Kezdetben 0,8 literes volt, majd 1955-ben jött a 0,9-es 36 LE-vel, 1962-től pedig az 1,1-es 48 lovas. 1952-ben eltűntek a karos indexek, és megjelentek a sárvédőkön a villogók, viszont a régi irányjelzők helye megmaradt az ajtóoszlopokon, csak belemezelték. Változott a hűtőrács és a lemezből hajlított műszerfal is: középre került az egyetlen sebességmérő, és a két elöl ülő előtt egy-egy kesztyűtartót vágtak bele. Miért? Mert így egyszerűbb jobb- és balkormányost gyártani egyetlen soron.

A Morris mai gazdájával, Pap Zoltánnal a Közlekedési Múzeum előtt találkoztunk. A parkolóban hamar feltűnt a hétvégéken a városban cirkáló ős-Ikarus 630 kabrió. Gyanús volt, hogy senki sem nézegeti, mögötte azonban kisebb tömeg gyűlt össze: ott állt a Minor! Pont abban a jól ismert „vidéki angol állatorvos szürke” színben. A fényezés tökéletes, pedig még gyári – ez az egyik legnagyobb értéke. Az autó előélete tiszta, újonnan egy svéd úr vásárolta meg, alig több mint 50 000 kilométert hajtotta, majd miután vett egy újabbat, ezt saját gyűjteményébe állította. Halála után fia még rövid ideig használta, később egy magyar kereskedő vette meg Svédországban, és lábon hozta haza. A felújítatlan és tökéletesen üzemképes példány meglepően vonzó áron került egy használtautós újságba, s akadt, aki némi alku után meg is vette. A műszaki vizsga már ekkor megvolt, s a kereskedő még az OT-minősítés megszerzésében is segített. Az autó olyan, amilyennek lennie kell: minden porcikája eredeti, együtt öregedett meg a géppel, hiteles, boros képzavarral élve: nemesen érett. Fél évszázados ülésein a bőr repedezett, mégsem szakadt sehol, a padlókárpit a vásárláskor is csak foltokban létezett, a padlólemez konzerválása már megtörtént, a megmaradt szőnyegminta alapján hamarosan kész az új. Gazdája épp ilyenre vágyott, igazi felújítást nem igényel, de hétvégenként lehet vele bíbelődni kicsit. A fényezés, a krómozás és a beltér csaknem féléves szerető ápolással nyerte el mai gusztusos formáját.

A négyajtós kisautóból sugárzik a célszerűség, az ajtók egészen tágra nyílnak, a 2,19 m tengelytáv ellenére hátul is elég a lábtér, a fejtérre pedig tényleg nem lehet panasz. Az utasoldali első ülés előrebillentésével limuzinos a jobb hátsó ülés helykínálata. A műszerfal alatt faltól falig polc húzódik, a fűtés szinte rejtett, ám a svéd piachoz illő, szinte szaunameleget termel. Az ablakok elöl-hátul leengedhetők, és nem hiányzik az első ajtókról az elefántfül. A csomagtértető kitámasztható, a vízszintes lappal két részre osztott üregben szeparáltan utazik a pótkerék és mellette a szerszámok, az olajosflaska, a vontatókötél és bármi, ami esetleg koszosan kerülne az autóba.

A hosszában épített, aprócska soros négyhengeres a gyújtás ráadása után húzókapcsolóval indítható, hamar életre kel, csendes. Városban kellemesen mozgatja a nem egészen 800 kilós kasztnit, a négyfokozatú váltó szinkronizálatlan egyese ki is hagyható, finom kuplungkezeléssel elég az alacsony fordulati nyomaték a kettesben induláshoz. A korabeli katalógusok 100 kilométer/óráig 28 másodperc körüli gyorsulást írnak, 80-ig 18,7 s a menetidő, 50-ig egészen dinamikus a Morris, a városi forgalommal lépést tartani nem kunszt. A karosszéria hibátlanul átlátható, zavaró azonban, hogy nincsenek külső tükrök. A gyári középső visszapillantó parányi, jó az utólagos szélesebb lap. A vezetés egyszerű, az örömöt leginkább az ódon hangulat adja: a váltó puhán kapcsolható, a három pedál kezelése könnyű, s a kormány forgatása sem túlzottan nehéz. A Minor fordulékony, 10 méteres a fordulóköre. Az elöl torziórudas, hátul merevtengelyes, laprugós felfüggesztés inkább kemény, mint lágy, így azonban 100 km/óra felett is stabil. A gyári végsebesség ma is megközelíthető, a Minor olykor autópályára is merészkedik, pedig a fék nem túl acélos, az elöl-hátul dobos, rásegítő nélküli hidraulikus rendszerrel hosszú féktáv kalkulálandó. Ez persze nem tragédia, a Morrisra mindenki örömmel és tisztelettel néz, és a forgalomban előzékenyek vele.

Katona Mátyás

A Retro Mobil újság 2009/5. számában megjelent cikk rövidített változata

Nyomtató barát verzió

Hozzászólások

Autoalkatreszonline24.HU

Friss anyagok

GAZ-12 ZIM Hyperliner

Korábbi Volga és Pobeda tervei után, a Gorkij Autógyár...

Megjelent a februári Retro Mobil!

A főbb témák: Renault Vivastella, Mávaut hotelbusz, Harley-Davidson Servicecar,...

Elektromos Aston Martin

Az elektromos autózás a veteránokra is egyre nagyobb hatással...

Porsche 917 No.1

1969-ben, Genfben mutatta be a Porsche a 917-est, amely...

Kapható a májusi Retro Mobil!

A főbb témák: BMW Isetta 300, Toyota tanulmányautók, folytatódik...

Oldtimer Show 2019

14. alkalommal rendezték meg az Oldtimer Show-t, Budapesten a...

Történelem: Jaguar XJ

Az utolsó Jaguar, amely még a gyáralapító Sir William...

Megjelent az áprilisi Retro Mobil!

A főbb témák: BMW 320/6, Drauz karosszériák, Citroen 2...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás