Menetszél

2010. február 20. szombat, 11:46

Dodge B pick-up (1948) - Cowboyok felesége

Mi a közös a háború utáni Amerika zöldségesében, vaskereskedőjében, farmerjében és állatorvosában? Az autójuk: szinte biztos, hogy egy praktikus pick-uppal jártak, például ilyen Dodge-dzsal.

Dodge B pick-up

Pilot House Cabnak hívja a gyári prospektus az 1948-ban érkezett újdonság fülkéjét: a nagyobb ablakok miatt jobb a kilátás. A modellfrissítés eredménye még az elődnél tágasabb plató, 40 százalékkal több kapacitással

Dodge B pick-up

Valljuk be: jól mutat a lakkozott faburkolat és az alumíniumlécek együttese. Az oldalt lógó, műanyagba húzott kötéllel ki lehet akasztani a plató ajtaját, így hosszabb tárgyak is a kiesés veszélye nélkül utazhatnának

Dodge B pick-up

A kor divatjának megfelelően húzókapcsolókból épül fel a műszerpult, a vezető analóg órát, mérföldes sebességmérőt-, olajnyomás-, amper- és üzemanyagszint-mérőt nézegethet

Dodge B pick-up

Az ajtókon nem volt ennyi kárpit, az eredeti ülések rövid úton is megfájdítják a derekat. Elvileg háromszemélyes a kabin, de a görbe váltókar éppen a középső utas combjait nyomja

Dodge B pick-up

Szépen ketyeg, szét sem kellett szedni, a karosszériázás után eredeti állapotában építették vissza. Egyedüli tuning az erősebb generátor. A motor étvágya nem kicsi, öreguras tempóban is megissza a maga 15-20 literjét 100 km-en

Dodge B pick-up

Szárnyakként nyílnak a motorháztetők, a csillogó keresztlécek némi extravaganciát is kölcsönöznek a Dodge-nak. Vákuumos ablaktörlői lassan vánszorognak, a külső tükör előtti pluszfényszóró az éjszakai tájékozódást segítette

Dodge B pick-up

Extraként a fülkék sarkaira hajlított üvegablakot rendelhetett a tulajdonos. A hazai felújításkor találták ki a fa fellépőt: jól mutat, és segít felkászálódni. A króm hátsó felni vagány, de a korhűségnek árt

A platós kisteherautók az amerikai közlekedési kultúrába épültek már az első világháború utolsó éveiben, amikor a katonai célra használt teherbíró jószágokból rövid átalakító munka árán polgári célú mindenest faragtak. A Dodge is ebben az időszakban kezdte (egészen pontosan 1917-ben), igaz, nem platóssal, hanem a mai furgonokhoz hasonló dobozos változattal. Később a Graham nevű autóépítő céggel állapodtak meg, ők a Dodge személyautóira biggyesztettek fuvarozásra használható, zárt vagy nyitott hátsó részt. Európába maguk az amerikaiak hoztak belőlük a háborúk alatt, a csapatok visszavonulása után sok amerikai típus az öreg kontinensen maradt; még a magyar mentőszolgálat is használt Dodge-rohamkocsit.

Cikkünk főszereplőjének láttán több megkérdezettnek is a keletnémet iparos, a Barkas jutott eszébe. Mi tagadás, az amerikai léptékkel mérve aprónak tűnő platós kerek lámpáival és kedvesen bumfordi fülkéjével a kétütemű mindenes nagyapjának is tűnhet. Főszereplőnk a B-szériához tartozik, amely 1948-ban küldte nyugdíjba elődjét. Háromféle tengelytávval kínálták, a képeken látható a legrövidebb. Magyarországra körülbelül tíz évvel ezelőtt hozták, egészen autószerű állapotban: ütött-kopott karosszériája ugyan hegesztőpisztolyért és friss acélért kiáltott, de motorikus hibát nem produkált. A veteránok bérbeadásával foglalkozó Old Rent Kft. lelkes vezetője látott benne fantáziát, és az importőrrel kezet rázva vidéki telepére szállította a masinát. Hosszú évek alatt leginkább porfogóként álldogált a csarnok egyik szegletében, majd néhány éve nekiálltak a felújításnak; kéthetes lakatosmunka árán eltűntek a lyukak és a horpadások. Nem a százszázalékos eredetiségre törekedtek, inkább arra, hogy a szűk pénzügyi keretek között a lehető legszebbet hozzák ki a platósból. Nem ilyen volt a színe, de ez a sárga jól állt neki, és mivel nem cél az OT-rendszám, a látványosabb megjelenés miatt zöldutat adtak ennek az árnyalatnak. Ahogy a fabetéteknek is. A barna stíluselem nem idegen az amerikai óriások oldaláról, ám a Dodge B-n eredetileg csak az ajtók alatti küszöbrészt alakították ki e nemes anyagból. Az old rentesek fantáziáját viszont megmozgatta néhány amerikai hot rod-magazinban látott megoldás, jöhetett tehát a fa (és díszítőnek néhány köteg aluléc) a plató oldalára (kívül-belül) és padlójára, valamint az egyedileg kialakított fellépőre. Az orr-részen minden megmaradt eredeti állapotában, hátul a már említett fellépőn kívül mindössze a két kerek krómozott lámpa nem Dodge-tartozék. Utóbbiak hiányoztak a vásárláskor, és nem találtak olyan dokumentációt, aminek alapján legyárthatták volna az alkatrészeket. Így maradt ez az utángyártott korhű világítótest.

Dodge B pick-up

1948-ban lerövidítették a tengelytávot, és az elülső futómű átalakítása miatt kisebb lett a fordulókör is. Amikor vették, négy bumfordi felni volt rajta. Most elöl egy 1952-es modell garnitúráján gurul, hátra viszont látványos krómfelniket szereltek

A szűkös kabinon rögtön látszik, hogy nem a kényelemre törekedtek a kialakításkor, a strapabíróság és az olcsóság motiválhatta a tervezőket. Hatalmas háromküllős, vékony karimájú vaskormány szervo nélkül, egyszerű rajzolatú műszerek, sétapálca méretű, a hasznos térbe lógó váltóbot. Mivel az autót a tulajdonos hosszabb utakra is használja, kézenfekvő volt, hogy az eredeti lócákat a raktárba száműzik, s helyettük valami kényelmesebb ülőalkalmatosságot építenek be, így jött ez a BMW-hátsóülés, középen kartámasszal. Nem szépségdíjas megoldás, ugyanakkor legalább következetesek voltak, hiszen a barna-fekete kárpitozás az ajtókon is feltűnik, s a padlóval is harmonizál.

Nagyon izgatott, hogy milyen érzés egy ilyen öreg amerikaival menni, el is vihettük egy körre a Városligetben. Nos, meglepetésemre sehol a V8-as hörgése, csak egy sorhatos szuszog a hatalmas motortérben; végül is a célnak megfelel, az amerikai farmer sem gyorsulási versenyzésre használta, 3,6 literével és 95 lóerejével elfogadhatóan mozgathatta a rábízott fél tonna terhet. Lassan lódulunk neki, a gyorsulás türelmet igényel, a háromfokozatos, szinkronizálatlan váltóval dolgozhat eleget a sofőr, a reccsenések a dupla kuplungolás ellenére a normális munkamenet részét képezik. De végül is megyünk, a tulajdonos szerint 70-80 km/óra még nem hozza ki az emberből a halálfélelmet, legfeljebb akkor, ha meg kell állni: négy szeszélyes dobfék izzik a kerekek alatt, szervo nuku, jobb nagy követési távolságot tartani. Praktikus extra a kézigáz, hogy a sofőrnek a hosszú úton ne kelljen a pedállal bíbelődnie, ha már tempomattal nem drágították az autót.

Szigetelés nem jutott a tűzfalra, az utasok előtti vaslemez radiátorként közvetíti a motor hőjét, a nyitott ablakos, kikönyöklős utazás nem a vagányság jele.

Munkagépnek ma már nem használnám, ám hétvégi mókázásra elsőrangú, ráadásul egy piknik kellékeit is rá lehet bízni. S még a sorhatos hangért is meg tudnék bocsátani…

–kami–

A Retro Mobil újság 2010/1. számában megjelent cikk rövidített változata

Nyomtató barát verzió

Hozzászólások

Autoalkatreszonline24.HU

Friss anyagok

GAZ-12 ZIM Hyperliner

Korábbi Volga és Pobeda tervei után, a Gorkij Autógyár...

Megjelent a februári Retro Mobil!

A főbb témák: Renault Vivastella, Mávaut hotelbusz, Harley-Davidson Servicecar,...

Elektromos Aston Martin

Az elektromos autózás a veteránokra is egyre nagyobb hatással...

Peugeot L45 (1914)

Az 1910-es években a Peugeot komoly erőt képviselt az...

Aston Martin DB3S

Az Aston Martin idén ünnepli egyetlen abszolút Le Mans-i...

50 éves a Ford Capri

1969 izgalmas esztendő volt: a hírek szerint ember lépett...

Ferdinand Piëch (1937-2019)

Életének 83. évében, Rosenheimben elhunyt Ferdinand Piëch, a 20....

120 éves az Opel

Idén ünnepli 120. évfordulóját az Opel. a világ egyik...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás