Menetszél

2009. október 20. kedd, 15:52

Trabant 601 (1966) - A dolgozó nép örömére

Ami a franciáknak a Citroën Kacsa, a briteknek a Mini, a nyugatnémeteknek a Bogár, az olaszoknak meg a Fiat 500, az nekünk a Trabant volt. És nem is jártunk vele rosszul.

Trabant 601

Németországban is ritka az ilyen állapotú és korhűen felújított 601-es, nálunk nem nagyon találni ehhez foghatót. A háromrészes króm lökhárítók egy pesti autósbolt polcán várták a tulajdonost 2001-ben. A ködfényszórók eredetiek, a hűtőmaszkra tűzött plakettek közül a sötétkék egy hatvanas évekbeli NDK-s Trabant-találkozóról való

Trabant 601

1969-ig nem volt szellőző a hátsó ablak mögötti oszlopon. A sok garázsban töltött év alatt a szürke ablaktömítő gumik nem porladtak el. A jelenlegi a harmadik gazdája, az autó 43 év alatt 133 000 km-t futott

Trabant 601

13 colos Stomil diagonál gumikon gurul; egykoron ilyennel és Pneumanttal szerelték. A szép dísztárcsák utángyártottak. A lassítást egykörös, négy dobfékes rendszerre bízták. A jobb oldali tükröt az e-bayen vette Tibor, az első szélvédőre csavarozott „szemöldök” állítható

Trabant 601

Egy autósboltból származik a korabeli elakadásjelző; barna zsákja miatt először azt hitték, hogy összecsukható tábori szék. A hátsó lámpabura 1966-ban még narancssárga volt, ennek megfelelően a féklámpa is ilyen színnel világított.

Trabant 601

A helyzetjelzőnél egy kis piros üvegcsövet húztak az izzó elé, így az vörös fényt adott. A prizmák üvegből készültek, hátsó sárfogó gumi pedig azért nincs, mert akkoriban nem írták elő. A csomagtartóból nem hiányzik a pótkerékbe épített benzineskanna és a szerszámkészlet sem, a fedél kitámasztóval maradt nyitva

Trabant 601

Az első ülést nem reteszelte semmi, egyszerűen csak előre kellett hajtani. A támla dőlésszögét villáskulccsal, csavarral állíthatta az utas. A szürke ajtónyitó és az ablak alatti fehér fogantyú ma már beszerezhetetlen. Kesztyűtartófedelet nem sok trabantos látott, pedig ez is része lehetett a felszerelési listának

Trabant 601

Az ajtó melletti kis táblán találjuk a parkolófény, a helyzetjelző és a tompított billenőkapcsolóját, a reflektorváltó a padlón van, lábbal működtethető. A negyedik gomb az extraként kínált szivargyújtó. A gyújtáskulcs felett a mechanikus spricnit lehet nyomni, a lábtérben látszó tűzoltó készülék szintén korhű, és az eredeti helyén van. A modellek zömében kerek óra volt, ritka a szögletes

Trabant 601

Hátul egészen kényelmes a tér, az ülésekbe nem szivacsot, hanem valódi epedát építettek. Elöl nincs biztonsági öv, akkoriban ez még nem volt kötelező tartozék

Trabant 601

A benzinszintet ezzel a nívópálcával lehetett megmérni. Balra fent a formatervezett fehér doboz a De Luxe-kivitelek extratartozéka: több-kamrás belseje a kisebb javításokhoz elengedhetetlen pótalkatrészeket (gyertya, ékszíj, behúzómágnes stb) rejti. A 6V-os akksin eredeti a fedél, a fűtés vagy hűtés üzemmódot egy cső átrakásával választhatta ki a pilóta. A vásárláskor nem ez az eredeti, alumíniumventillátorú, olajfimes légszűrőjű, bronzperselyes motor volt benne, hanem egy 1978-ban beépített másik. Tibor akkor kapta vissza, amikor elvitte az előző gazdának megmutatni a restaurált autót: az idős úr előbányászta a rég elfeledett erőgépet, s örömmel odaadta

A Trabant legfontosabb jellemzője, hogy viszonylag tágas, négy utas egészen jól elfér benne, csomagtartója hatalmas, kétütemű motorja pofonegyszerű, könnyen javítható, váltója a kormány elengedése nélkül kapcsolgatható, duroplaszt karosszériájának pedig meg se kottyan 20-25 évnyi napsütés és eső. Persze lehet kontrázni: ami acélból készült rajta, az néhány év alatt elrohad, büdös, rugózása gokartosan kemény, gyengék a fékei, s a motor 7-8 l/100 km-es fogyasztása sem éppen a 23-26 lóerőhöz illő. A kétütemű kisautók megbecsülése az utóbbi években egyre nő, s veterán korúból is fel-feltűnik olykor kívánatos darab.

A mi gépünket Magyarországon helyezték először forgalomba 1966-ban. Az első néhány évtizedben eseménytelenül húzta az igát hasonszőrű társaival együtt, majd amikor már nem volt rá szükség, a garázs mélyére került. Mai gazdája, Tibor P70-esre, a 600-as Trabant favázas elődjére ácsingózott, amikor az egyik találkozón a fülébe súgták: van egy eladó P70-es. Nem tétovázott, legszívesebben már vitte is volna. Az élet azonban átírta a forgatókönyvet: jött a katonaság, ment a P70-es, valaki más kaparintotta meg. De a garázsban ott állt cikkünk főszereplője, kicsit ütött-kopott állapotban, működőképesen. Ha nincs ló… Tibor megvette, és hazavontatta. Csak a fékeket kellett kicsit rendbe szedni, és átforgatni a régóta álló motort; szinte pöccre indult, s vitte új gazdáját még egy évig rendületlenül. Tibor érezte, hogy ez így nem az igazi, és rászánta magát a teljes felújításra. Először alkatrészek után futkosott, ami már az ezredforduló környékén is fáradságos munkát jelentett: a szokásos kopó elemekkel még csak-csak boldogult, de a hatvanas évekbeli típushoz tartozó korhű kiegészítők begyűjtése sokszor reménytelen vállalkozásnak tűnt. Kitartással és szerencsével azonban minden meglett. A felújításhoz csavarjaira bontották a Trabit, és akkurátusan, minden részleten addig dolgoztak, amíg tökéletes nem lett. Egyébként nem volt rossz állapotban, a kritikus pontokon kívül (motortartó hattyúnyak, küszöbök) a padlólemezt nem rágta meg a rozsda. Eredetileg szürkére kenték a kasztnit Zwickauban, Tibor azonban mindenképpen kék autót szeretett volna. Így választottak egy ilyet a gyár eredeti színeiből. Csak az volt a gond, hogy a korabeli, megsárgult prospektusról nem lehetett kikevertetni a vágyott árnyalatot. Ám ekkor találtak egy hátsó lámpát, amelynek belsejében ott virított pont ez a kék.

A helyreállítás alig több mint egy évig tartott, a legtöbb feladatot a tulajdonos és szintén Trabant-mániás autószerelő barátja végezte el, a ragyogó fényű festés ugyanakkor szakember keze munkája. Belül az eredeti, de kopottsága miatt felújító kúrán átesett a műszerfal, a kapcsolók, gombok ennél az évjáratnál világosszürkék, akárcsak az újrahúzott ajtókárpitok vagy a Győrben újra készített ülések. Utóbbiak extraként jártak a Trabanthoz, a kiváló kárpitos a korabeli mintáknak megfelelően készítette el őket.

Tibor precíz ember, és szereti a különlegeset. Nem meglepő tehát, hogy Trabantja nemcsak eredeti állapotú, de olyan, az egykori NDK-ban vagy egy gazdagabb kínálatú magyarországi autósboltban beszerezhető extrákkal is bír, amelyekről a Trabant-tulajdonosok zöme csak álmodott (vagy nem is tudott). Az amerikai stílusú, kívülről felillesztett napellenző, a króm lökhárító, a króm lámpakeret, az első-hátsó ködlámpa, a jobb oldali külső tükör vagy a Berlin rádió mind-mind kuriózum, ma már szinte pótolhatatlan. Bár szüleimnek is ilyen volt az első autója, én csak három évvel ezelőtt vezettem először Trabantot. Megdöbbentem a viselkedésén, ahogy a pöfögő kétütemű fürgén vitte a kasztnit, azóta vágyom, hogy megint beülhessek egybe, legalább az anyósülésre.

Tibor szivatózás után indít, az ebben a változatban még 23 lóerős motor gyönyörűen üti a ritmust, a kipufogó érces zenéjén hallatszik, hogy eleddig nem rakódott le benne az olajréteg. A könnyű váltóval gyerekjáték kapcsolgatni, s a tulaj még ki is huzatja a motort, hadd pörögjön kedvére a kéthengeres; a 80–100 km/óra közötti utazótempóval gond nélkül megbirkózik, akár hosszabb távon is. Büszkén mesél legutóbbi túrájukról. Csehországban jártak, s a 43 éves Trabi tökéletesen teljesítette az 1000 km-nél is hosszabb távot, pedig még egy (eredeti NDK-s) utánfutót is a utánaakasztottak. Közben megyünk rendületlenül, a Berlin egy szem hangszórójából a Kossuth rádió hírei szólnak. Semmi sem nyöszörög belül, pedig a kiszemelt tesztút nem éppen tükörsima aszfalt, az elöl-hátul keresztlaprugós futómű keményen tartja a 600 kilós „kocsiszekrényt”. Mindenki megnéz minket, még a terepjárósok is ámuldoznak.

Több mint egy órát beszélgettünk, autóztunk, nagy élmény volt. Desszertként elmentünk még Tibor garázsáig, ahol a munkába járós négyütemű és a felújításra váró, hatvanas évekbeli kétütemű Trabi mellett ott gubbaszt a nagy szerelem, a P70. Egyelőre még kissé romosan, de a lelkes gazda fejében már összeálltak a felújítási tervek. Ha kész, nosztalgiázunk egyet azzal is.

Karner Miklós

A Retro Mobil újság 2009/5. számában megjelent cikk rövidített változata

Nyomtató barát verzió

Hozzászólások

XII. Lotus-Retro Concours D'Elegance
Hévíz 2017.06.10/11.
Jelentkezési lap
logo
Autoalkatreszonline24.HU

Eseménynaptár

Friss anyagok

De Tomaso Pantera

Igazi autó még nincs, a Project Panther csak virtuálisan...

Kapható a februári Retro Mobil!

A főbb témák: Skoda 110 L Rallye, Mávaut történelem...

Garázsok tűzbiztonsága

Az 1920-as, 30-as években sokan nem törődtek a gépkocsik...

Citroën 2CV6 Special

Hatalmas, az igazi autónak nyolcadára kicsinyített 2CV-t dobott piacra...

A világ legdrágább veteránjai

A brit Octane magazin összegyűjtötte az elmúlt években rekordösszegekért...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás